Ma 2018. október 20. szombat, Vendel napja van. - Holnap Orsolya napja lesz.
   

Naptár
Ke Sz Cs Sz Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Hír, program, komment

Búcsúzás Tóth-Czifra Mihályné, Böbe nénitől - Volter Etelka emlékbeszéde

2018.02.07. 14:36

 

Búcsúzás Tóth-Czifra Mihályné, Böbe nénitől  -  Volter Etelka emlékbeszéde

 

Non omnis moriar

A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium jelenlegi és volt tanárai, dolgozói és diákjai nevében búcsúzom tőled, nem csupán tanáromtól és kollegámtól, hiszen Te sokkal többet jelentettél nekem.

Tanári diplomádat 1956-ban szerezted az Állami Pedagógiai Főiskolán Szegeden, tanári pályádat tanárjelöltként 1955-ben kezdted a Budai úti általános iskolában, majd hat évig a Földvári Károly Általános Iskola tanára voltál. Ries Ferenc megüresedett helyére hívott téged Radványi Józsi bácsi a gimnáziumba 1964-ben, s ezért beiratkoztál az egyetemre és megszerezted a középiskolai matematika szakos tanári diplomádat is az ELTE-n. A gimnáziumi huszonnyolc év alatt nagyon sok diákot tanítottál, öt osztálynak voltál osztályfőnöke. A diákjaidról minden fontos dolgot tudtál, minden diákoddal törődtél, szinte pótanyjuk voltál, de természetes, hogy leginkább azokkal találtad meg igazán a hangot, akiknek matematikus lelkük volt.

1957-ben kötöttél házasságot Tóth-Czifra Mihállyal, Miska bácsival, akinek 50 éven át voltál mindenben hű társa. Számodra a család mindenek felett álló volt. Tudtad magad háttérbe szorítani, hogy Miska bácsi úgy tudja végezni a munkáját, ahogyan tette évtizedeken át. Soha egyetlen percig nem kovácsoltál előnyt abból, hogy ő volt az igazgató, sőt…
Tamás fiadat mérhetetlenül szeretted és nagyon büszke voltál rá. Halálával valami végérvényesen megváltozott az életetekben. De tudtad, hogy a családnak, főleg a négy pici unokának szüksége van rád. Az az érzésem, hogy törékeny alkatod ellenére Miska bácsiban is te tartottad a lelket.
Bármikor találkoztunk, mindig sokat meséltél az unokáidról. Mindegyikre büszke voltál, hiszen kiváló képességű és sikeres mindegyik. Andrisról tudtam a legtöbbet, hiszen őt én magam is tanítottam, de sokat meséltél Julcsi és Zoli eredményeiről is. Legutóbb pedig Böbi doktori disszertációját mutattad büszkén, de fájó szívvel mesélted, hogy a védésen egészségi állapotod miatt már nem tudtál ott lenni. Megígérted azonban neki, hogy elolvasod, s kicsit szégyenlős mosollyal vallottad be, hogy már a címét sem érted.

41 éve ismerlek. 41 évvel ezelőtt kezdtem a gimnáziumot. Az osztályunk téged kapott matematikatanárnak. Az első hetekben lehetett jelentkezni a matematika szakkörre. Én akkor valamilyen okból kifolyólag nem jelentkeztem. Te csak annyit mondtál: "Jössz te még az én utcámba!" Igazad lett, mint annyi mindenben. Azóta is a "te utcádban járok", a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Az első matekversenyemen megyei negyedik helyezést értem el. Én akkor úgy gondoltam, hogy ez nem pálya nekem. Te viszont azt mondtad: "Mucikám, ez fantasztikus!" És elhitetted velem, hogy ez nagyon jó eredmény, és van keresnivalóm ezen a területen. Azt hiszem, itt kezdődött el az igazi együttműködésünk, ami egészen a legutóbbi időkig tartott.

Megadatott nekem, hogy még néhány évig együtt is taníthattunk. Az első napon, amikor bementem az iskolába, felajánlottad, hogy tegeződjünk. Nehéz volt megszokni, hogy egyik pillanatról a másikra tegezzelek, hiszen a saját szüleimet sem tegezem. Leginkább csak azzal a kompromisszummal sikerült, hogy többnyire hozzátettem azt is, hogy Böbe néni. Ezt persze néha sérelmezted, de én úgy éreztem, hogy a tisztelet így kívánja. Sokszor éreztem, hogy érdemtelenül, sokkal jobban bízol bennem, mint én saját magamban. A köztünk lévő majd három évtizednyi korkülönbség ellenére gyakran kérted ki a véleményemet egy-egy feladat megoldása kapcsán, még legutóbb is, amikor otthon meglátogattalak.
Amióta nyugdíjba mentél, évről évre vittem neked a versenyfeladatokat. Nagyon örültél nekik, mert ezzel kicsit úgy érezted, nem szakadtál el az iskolától, a tanítástól, ami az életed volt. Imádtál tanítani. Élvezted, ha olyan diákoknak magyarázhattál, akiknek felcsillant a szeme, amikor megértettek valamit, valami szépet a matematika világában. Gyakran veszem észre magamon, egy-egy reakciómban, mondatomban akaratlanul is azt közvetítem a diákjaim felé, amit és ahogyan tőled tanultam.

Gyakran mondtad a matematikai definíciók kapcsán, hogy azok a legtömörebben, de hiánytalanul tartalmaznak minden szükséges információt. Se többet, se kevesebbet. Ez jutott eszembe, amikor megláttam a gyászjelentődet. Csak a leglényegesebb információkra szorítkozik. Ebből talán csak három szó lóg ki: Non omnis moriar - nem halok meg egészen. Jobban belegondolva viszont ebben a három szóban benne van minden. Hiszen nagyon sokan, nagyon sokat köszönhetünk neked. S amíg mi élünk, te is ott élsz a lelkünkben.

Non omnis moriar.

Drága Böbe néni! Köszönök mindent! Isten Veled!

Volter Etelka

Értékelés: 5/1
Még nincsenek hozzászólások



Új hozzászólás:

Kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon a hozzászóláshoz!
A lap 0.013 másodperc alatt készült el. | Copyright 2018 Ceglédinfo, design by © Ceglédinfo
A látogatók száma 2015.02.16-tól: 714591 | Ebben a hónapban: 15488 | Ma: 839 | jelenleg: 1 | Statisztika