Naptár
|
Hír, program, kommentBúcsúzás Tóth-Czifra Mihályné, Böbe nénitől - Volter Etelka emlékbeszéde2018.02.07. 14:36
Non omnis moriar A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium jelenlegi és volt tanárai, dolgozói és diákjai nevében búcsúzom tőled, nem csupán tanáromtól és kollegámtól, hiszen Te sokkal többet jelentettél nekem. Tanári diplomádat 1956-ban szerezted az Állami Pedagógiai Főiskolán Szegeden, tanári pályádat tanárjelöltként 1955-ben kezdted a Budai úti általános iskolában, majd hat évig a Földvári Károly Általános Iskola tanára voltál. Ries Ferenc megüresedett helyére hívott téged Radványi Józsi bácsi a gimnáziumba 1964-ben, s ezért beiratkoztál az egyetemre és megszerezted a középiskolai matematika szakos tanári diplomádat is az ELTE-n. A gimnáziumi huszonnyolc év alatt nagyon sok diákot tanítottál, öt osztálynak voltál osztályfőnöke. A diákjaidról minden fontos dolgot tudtál, minden diákoddal törődtél, szinte pótanyjuk voltál, de természetes, hogy leginkább azokkal találtad meg igazán a hangot, akiknek matematikus lelkük volt. 1957-ben kötöttél házasságot Tóth-Czifra Mihállyal, Miska bácsival, akinek 50 éven át voltál mindenben hű társa. Számodra a család mindenek felett álló volt. Tudtad magad háttérbe szorítani, hogy Miska bácsi úgy tudja végezni a munkáját, ahogyan tette évtizedeken át. Soha egyetlen percig nem kovácsoltál előnyt abból, hogy ő volt az igazgató, sőt… 41 éve ismerlek. 41 évvel ezelőtt kezdtem a gimnáziumot. Az osztályunk téged kapott matematikatanárnak. Az első hetekben lehetett jelentkezni a matematika szakkörre. Én akkor valamilyen okból kifolyólag nem jelentkeztem. Te csak annyit mondtál: "Jössz te még az én utcámba!" Igazad lett, mint annyi mindenben. Azóta is a "te utcádban járok", a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Az első matekversenyemen megyei negyedik helyezést értem el. Én akkor úgy gondoltam, hogy ez nem pálya nekem. Te viszont azt mondtad: "Mucikám, ez fantasztikus!" És elhitetted velem, hogy ez nagyon jó eredmény, és van keresnivalóm ezen a területen. Azt hiszem, itt kezdődött el az igazi együttműködésünk, ami egészen a legutóbbi időkig tartott. Megadatott nekem, hogy még néhány évig együtt is taníthattunk. Az első napon, amikor bementem az iskolába, felajánlottad, hogy tegeződjünk. Nehéz volt megszokni, hogy egyik pillanatról a másikra tegezzelek, hiszen a saját szüleimet sem tegezem. Leginkább csak azzal a kompromisszummal sikerült, hogy többnyire hozzátettem azt is, hogy Böbe néni. Ezt persze néha sérelmezted, de én úgy éreztem, hogy a tisztelet így kívánja. Sokszor éreztem, hogy érdemtelenül, sokkal jobban bízol bennem, mint én saját magamban. A köztünk lévő majd három évtizednyi korkülönbség ellenére gyakran kérted ki a véleményemet egy-egy feladat megoldása kapcsán, még legutóbb is, amikor otthon meglátogattalak. Gyakran mondtad a matematikai definíciók kapcsán, hogy azok a legtömörebben, de hiánytalanul tartalmaznak minden szükséges információt. Se többet, se kevesebbet. Ez jutott eszembe, amikor megláttam a gyászjelentődet. Csak a leglényegesebb információkra szorítkozik. Ebből talán csak három szó lóg ki: Non omnis moriar - nem halok meg egészen. Jobban belegondolva viszont ebben a három szóban benne van minden. Hiszen nagyon sokan, nagyon sokat köszönhetünk neked. S amíg mi élünk, te is ott élsz a lelkünkben. Non omnis moriar. Drága Böbe néni! Köszönök mindent! Isten Veled! Volter Etelka
Még nincsenek hozzászólások
Új hozzászólás:Kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon a hozzászóláshoz!
|
||||||
A lap 0.015 másodperc alatt készült el. |
Copyright 2024 Ceglédinfo, design by © Ceglédinfo A látogatók száma 2015.02.16-tól: 2798806 | Ebben a hónapban: 26414 | Ma: 966 | jelenleg: 1 | Statisztika |