Hír, program, komment

Búcsúzunk Bogdán Zoltán tanár úrtól

Ismét veszteség érte iskolánkat,

elhunyt Bogdán Zoltán, a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium nyugalmazott matematika tanára.

Idén már ő a harmadik, aki elment a tantestületből.

"Ha rossz kedvem van, matematizálok, hogy jó kedvem legyen.

Ha jó kedvem van, matematizálok, hogy megmaradjon a jó kedvem."

(Rényi Alfréd)

Zoli bácsi 1933. június 30-án született Cegléden. 1951-ben érettségizett az Állami Kossuth Lajos Általános Gimnáziumban. 1955-ben szerzett matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomát a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán. 1959-ben kötött házasságot Gyáfrás Máriával. Házasságukból két lányuk született, Márta és Zsuzsa. Mindkettőjük pályaválasztására hatással volt az otthonról kapott indíttatás. Márta matematika-rajz szakos pedagógusként végzett, bár később inkább a képzőművészet irányába fordult, Zsuzsa pedig matematikus lett. Nem véletlen, hiszen a fent olvasható idézet Zoli bácsira teljes mértékben igaz volt, lányai azt látták, hogy apjuk mindig örömmel foglalkozik a matematikával, még a balatoni nyaralásokon is árnyékba húzódva, a külvilágot kizárva matematika feladatokat old meg.

1955-től 1993-ig, nyugdíjazásáig tanított a gimnáziumban. Két osztálynak volt osztályfőnöke, és nagyon sok diákot vezetett be a matematika titokzatos világába. Sokan lettek matematikusok az ő hatására, sok diákja pályaválasztásában meghatározó volt az elhivatottsága, példamutatása. Jól ismerte tanítványait, tudta, ki mire képes. Pedagógiai nagyságát jól tükrözi, hogy pl. egyik osztályában a matematikából legtehetségesebb fiú a három év alatt, míg Zoli bácsi az osztályt tanította, alig írt dolgozatot, gyakran inkább hazaküldte a dolgozatírás helyett. Tisztában volt vele, hogy ő úgyis jól megírná a dolgozatot, így viszont a többiek eredménye is reális lesz. Diákjait tisztelte, érettségi után összetegeződött velük, egyenrangú félként kezelte őket. Sok volt diákjával tartotta a kapcsolatot később is, szívesen elbeszélgetett velük. Különösen azért kedvelték tanítványai, mert el tudta fogadni, hogy egy diákot kevésbé érdekel a matematika, más területen elért sikereiket is értékelte, elismerte.

Életét a matematikatanításnak szentelte. A konkrét iskolai tanításon túl 23 éven át szakfelügyelőként is dolgozott. Soha senki nem várta rettegve, szakfelügyelői munkáját a segítőkészség jellemezte. Matematikatanárok sokasága tanulta tőle a "szakmát". Megadatott, hogy néhány évig még együtt is taníthattunk. Gyakori látvány volt, amint a tanáriban matematika szakos kollegáival egy-egy feladat "szép" megoldásait elemezgette.

Szívén viselte a matematikaversenyek ügyét: szervezte a három megye (Pest, Fejér, Veszprém) versenyeit, lelkesen kísérte, vitte az iskola tehetséges tanulóit a versenyekre. Később bekapcsolódott Nemzetközi Magyar Matematikaverseny szervezésébe is.

Éveken át tagja volt a Bolyai János Matematikai Társulatnak, a KÖMAL szerkesztő bizottságának, az Országos Középiskolai Matematikaverseny III. kategória versenybizottságának, segítette a Zalai Matematikai Tehetségekért Alapítvány munkáját. Ismert és elismert volt szakmai körökben. Legbüszkébb azonban a könyveire volt. Magam is ereklyeként őrzöm a tőle kapott egyetemistáknak és középiskolásoknak szóló versenyfeladatok gyűjteményének dedikált példányát. Közel kétmillió példányban jelentek meg azok a tankönyvek, amelyeknek szerzője, társszerzője volt, többek között az ún. "zöld könyv", melynek feladataiból húsz éven át érettségiztek a magyar középiskolások. Nyugdíjazása után még évekig óraadó volt. Önként vállalt társadalmi feladatairól azonban lemondott, hogy több időt tölthessen családjával, s így egy kicsit visszaadhasson nekik valamit abból a törődésből, amelyet aktív életében tőlük kapott. Bár teste az utolsó pillanatokig még erős volt, a betegség megtörte szellemét. Távozásával ismét szegényebbek lettünk.

Zoli bácsi! Isten Veled! Nyugodj békében!

Volter Etelka