Hír, program, komment

- Miért választottad a gimnáziumot nyolcadik után?

A nagykőrösi óvónőképzőbe szerettem volna menni, de sajnos nem vettek fel. Ezért választottam a gimnáziumot másodikként, amit soha nem bántam meg.

- Hogyan emlékszel vissza a gimnáziumi évekre?

Velkey Imre bácsi osztályába jártam, nagyon jó osztályunk volt. A sport a mindennapjaink része volt, kosárlabdáztam a gimi csapatában. Fantasztikus osztálykirándulásokra emlékszem és remek őszi munkákra. Volt egy szűk baráti társaság, akikkel házibulikat szerveztünk, jókat szórakoztunk. A házibulik része volt az igényes játék, a világmegváltó beszélgetések.

- Mikor és hogyan döntöttél a pályaválasztást illetően?

Akkor indultak a fakultációs képzések a gimnáziumban, amikor mi másodikosok voltunk. Elvette a kedvem a felsőfokú óvónőképzőtől a nagykőrösi sikertelen felvételi, nem tudtam, hova is menjek továbbtanulni. Ezért gyors- és gépírás faktot választottam, amiért az osztálytársaim kisebb rendűnek gondoltak, mert ez egy gyakorlati oktatás volt. Osztályfőnököm azzal biztatott - amikor erről panaszkodtam - hogy fognak engem még irigyelni a többiek a gyakorlati tudásomért. Hittem is meg nem is, de az idő Őt igazolta. Két évig tanultam és kitűnő eredménnyel vizsgáztam. Azóta is használom a gépírást, jó döntés volt.

- Érettségi után hol folytattad?

Érettségi után a gyors-és gépírást használva elhelyezkedtem az EVIG vállalatnál, mint titkárnő. Rövid idő alatt rájöttem, hogy ez nem az én pályám, ezért elkezdtem a felvételire tanulni és megpróbáltam a Kecskeméti Óvónőképzőbe felvételizni, ami sikerült is.

- Tehát mégis visszakanyarodtál az eredetei elképzelésedhez. Hol kezdtél dolgozni?

Első munkahelyem a főiskola elvégzése után a Pesti úti óvoda volt, ahol az akkori kitűnő vezető, Temesváriné Csilla megtanított mindent, amit egy fiatal munkaerőnek tudni kellett. Pontosság, következetesség, kellő szigor, őszinte nyílt kommunikáció, szakmai alázat, szokásrend kialakítása. Azokból az évekből éltem sokáig és a mai napig is eszembe jut egy-egy mondata. Az óvoda világa, a pedagógia, a nevelés közel állt hozzám, éreztem, hogy jó helyen vagyok, de szerettem volna továbbképezni magam, ezért először a Jászberényi Tanítóképzőt, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemet végeztem el. 1985-től a Dózsa György Középiskolai Kollégiumba kezdtem dolgozni, ahol 1992-ben megpályáztam az igazgatói állást. 18 évig voltam az intézmény igazgatója, ahonnét 2010-ben hívtak a Polgármesteri Hivatalba dolgozni.

- Mit csinálsz jelenleg?

Cegléd város humán politikájáért felelős alpolgármester vagyok.

- Ez bizony elég nagy váltás. De azért feladatkörödből adódóan nem szakadtál el egészen a pedagógiától, szoros kapcsolatot ápolsz az oktatási intézményekkel, illetve sok olyan feladatod van, amikor közvetlenül emberekkel vagy kapcsolatban.

Valóban nagy váltás volt ez a korábbi munkámhoz képest, az ott szerzett tapasztalataimnak azonban nap mint nap igen nagy hasznát veszem alpolgármesterként. Ma is vallom azt, hogy a lelkemben mindig pedagógus voltam és vagyok, s ez a szemlélet teremti meg a képességet arra, hogy az iskolákkal kapcsolatos döntésekben vagy éppen a pedagógusokkal való kapcsolattartás során lássam a “másik oldalt" is. Értem és átérzem a problémáikat, legyen szó mindennapi ügyekről, vagy az igazán nagy, komplex és együttgondolkodást igénylő feladatokról.

Az emberekkel való kapcsolat valahogy belém van “kódolva", és jobban hiszek a beszélgetés, a személyes jelenlét erejében, mint bármi másban, hiszen ez semmi mással nem pótolható.  Szeretek jelen lenni azokban a helyzetekben, amikor erre szükség van és megélni olyan pillanatokat, amelyeket csak közösségben jó megélni. Mindig örülök, ha ott lehetek egy újabb kiállítás megnyitón, kulturális eseményen, megemlékezésen vagy egy-egy szépkorú ceglédi lakos köszöntésén.

- Néhány szót ejtenél-e a családodról?

Két gyermekem van, akik szintén a Kossuth Lajos Gimnáziumba jártak. Mindketten felsőfokú tanulmányokat folytattak. A férjem matematika tanár.

- A végén még kanyarodjunk vissza néhány szó erejéig a gimnáziumhoz, hiszen, ha jól tudom, a mai napig élő kapcsolat fűz össze azokkal, akikkel együtt végeztél…

Az a szűk baráti társaság, akikkel a gimnáziumi évek alatt is együtt voltunk, a mai napig összetart. Rendszeresen találkozunk, tudunk egymásról. Meghatározók voltak az életemben a középiskolai évek, az ottani kapcsolatok, barátságok, tanári példaképek. Büszke vagyok rá, hogy a Kossuth Lajos Gimnázium tanulója lehettem.

Köszönöm a beszélgetést!

Volter Etelka

Az interjú megjelent 2019. január 2-án a Ceglédi Panoráma online oldalán is.