Hír, program, komment

- Mikor végeztél a gimiben?

2005-ben érettségiztem Baranyai Krisztina tanárnő osztályában. Ennek lassan 14 éve, de aktívan él bennem minden perce, ahogy az azt megelőző 4 év is, mely meghatározó volt számomra. Kellemes emlékeket és jó barátokat szereztem a gimis évek alatt, akikkel mindig felidézzük a közös, legtöbbször humoros emlékeket. Volt bőven belőlük!

- Miért választottad a gimit nyolcadik után?

Már az általános iskolás évek alatt határozott elképzelésem volt a jövőmet illetően, amihez tudtam, hogy feltétlen egyetemre vagy főiskolára kell járnom. Ebben a legnagyobb segítséget már akkor is a gimi nyújtotta, hiszen innen felvételiztek a felsőoktatási intézményekbe a legjobb eséllyel a diákok.

- Milyen volt az osztályod, hogy emlékszel a gimis évekre?

Nagyon jó osztályom volt, összetartó és vidám hangulat jellemezte az év mindennapját. Nem telt el nap nagy nevetések nélkül. A gimi mellett laktam a függőfolyosós emeletes házban, így a többiek látták, amikor indultam reggel és mentem a folyosón. Ha olyan teremben volt első óránk, amelynek ablakai a házunkra néztek, akkor végigtapsolták, drukkolták az utamat a túloldalról. Hát a szomszédok furán néztek. Nem unatkoztunk. Sokakkal a mai napig tartom a kapcsolatot, de akikkel nem, azokról is tudom, hogy merre vitte az útjuk az elmúlt években.

- Mikor döntötted el, hogy "mi leszel, ha nagy leszel"? Kaptál-e ehhez elegendő muníciót a gimiben?

A pályaválasztást számomra nem okozott fejtörést, mert gyerekkoromban eldöntöttem, hogy repülni szeretnék. Ennek tudatában tettem meg minden lépésemet. Angolos osztályba jártam és matematika- fizika fakultációt választottam, melyek rendkívül biztos alapot adtak az életem további szakaszaiban és kimondottan a repülésben, a többi tantárgy mellett.

- Ennek megfelelően hol tanultál tovább?

Gimi után egyenes út vezetett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre (a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jogelődje), mivel engem a katonai repülés vonzott leginkább. Itt repülő műszaki tanulmányokat folytattam itthon és az Egyesült Államokban, majd had- és biztonságtechnikai mérnökként diplomáztam. A katonai pilótákat akkoriban diploma után képezték, így az egyetem utolsó évében jelentkeztem. A felvételi szigorú orvosi vizsgálatból, személyes elbeszélgetésből és angolt tesztből állt, sok jelentkező közül én voltam az egyik, akit felvettek a meghirdetett kevés helyek egyikére. Ez a program a Nato Flying Training in Canada (NFTC) volt, mely során rengeteg elméleti és gyakorlati tudásra tettem szert a repülés világában. A kiképzés Szolnokon kezdődött és Kanadában folytatódott, ami egy igen intenzív tanulási folyamat és nem utolsó sorban egy szuper élmény volt.

- Jelenleg hol dolgozol?

Most a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison látok el repülőgép-vezetői beosztást, főhadnagyi rangban. Jelenleg az Antonov-26 és az Airbus A319 tartozik az aktív típusaim közé.

- Család, gyerekek? Hogy telnek a mindennapok?

Otthon is vidáman és aktívan telik az idő, hiszen Zsanival a feleségemmel két szép gyerekünk van: Blanka és Ervin, akik gondoskodnak arról, hogy sportosan és kreatívan teljen majdnem minden percünk.
- Köszönöm a beszélgetést!

Volter Etelka

Az interjú megjelent 2019. január 13-án a Ceglédi Panoráma online oldalán is.