Hír, program, komment

- Miért választottad a kisgimit negyedik után?

A nagypapám és az édesapám is a gimnáziumba járt, így nem volt kérdés, hogy én is itt szeretnék tanulni. Mivel sok jót hallottunk a nyolcosztályos képzésről, ezért döntöttünk úgy, hogy már negyedik osztály után megpróbálkozom a felvételivel. Emlékszem, hogy nagyon izgultam a felvételi előtt és kicsit csalódott is voltam, mikor megtudtam az írásbeli eredményét.  Nem sikerült bekerülni a legjobb tíz írásbeli eredményt elérő diák közé, ezért szóbelizni is mennem kellett. Utólag visszagondolva ez az egyik legmókásabb gimis emlékem. A szóbeli felvételi elején Guszti bácsival beszélgettem arról, hogy mit olvasok éppen. Emlékszem, hogy akkor egyáltalán nem értettem, hogy ez miért érdekel bárkit is, hogy miért fontos.

- Milyen volt az osztályod? Hogyan emlékszel vissza a gimis évekre?

Nyolc év nagyon hosszú idő, így aztán bőven volt ideje az osztálynak arra, hogy összecsiszolódjon. Egy nagyon támogató közeg alakult ki az évek során, megtanultunk együtt és egymásért küzdeni. Szerintem nagyon jó kis osztályunk volt. Hetedik, nyolcadik környékén már kialakult egy "keményebb" mag, akik mindig vevők voltak mindenféle őrültségre. Lehetett szó akár Faschingról vagy Xmas Partyról, kiránduláshoz szükséges "varázs" palacsinta készítésről, tehénterelésről Erdélyben vagy közös főzésről és tufa elemzésről az osztálykiránduláson. Az egyik legkedvesebb gimis emlékem a diákdiri választáson való indulásunk. Korábban még soha nem tapasztalt egyetértésben dolgozott együtt az osztály. Ötleteltünk éjszakákon át, beugrott a tökéletes ötlet, a 200 forintos kalács. Egész hétvégén átívelő program volt a folyosó díszletének elkészítése és a kortes műsor begyakorlása.  Szívesen gondolok vissza a szalagavató bál előtti lelkes készülésre, és hogy milyen önfeledten beszélgettünk és váltottuk meg a világot az érettségit követő banketten. Egy ilyen jó közösség nem jöhetett volna létre osztályfőnökünk, Augusztin Mónika tanárnő nélkül, aki fáradhatatlanul szervezte a jobbnál-jobb programokat. (Leszámítva persze a bazaltos meglepetést!)     
A nyolc év alatt remek embereket ismertem meg. Olyan barátokat szereztem, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Igyekszünk minél többet találkozni, még akkor is, ha az ország különböző pontjain tanulunk. Tudom, hogy rájuk mindig számíthatok és én ezekért a barátokért vagyok a leghálásabb a giminek.

- Mikor döntötted el, hogy hol fogsz továbbtanulni érettségi után?

A pályaválasztást illetően még 12. osztályban is elég bizonytalan voltam. Anyukámmal napokon keresztül bújtuk a felvételi tájékoztatót, hogy megtaláljuk a megfelelő szakot. Annyit tudtam biztosan, hogy valami matekos, számolós dolgot szeretnék tanulni és semmiképpen sem szeretnék magolni. Így esett végül a választás a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy és számvitel szakára. Amikor beadtam a jelentkezésemet, még azt sem tudtam mi az a számvitel, most pedig ezzel töltöm a mindennapjaimat.

 - Megkaptad-e a kellő felkészítést ehhez a gimiben?

Azt gondolom, hogy minden szükséges felkészítést megkaptam a gimiben a sikeres érettségihez. A gazdasági irány miatt elsősorban az emelt matek érettségi volt a legfontosabb számomra, ami a matek fakton megszerzett tudásnak és az otthoni gyakorlásnak hála jól sikerült. A matek mellett az idegen nyelvek voltak a felvételi tárgyaim. Angolból és németből is nyelvvizsgáztam és érettségiztem. A sikeres felvételim kulcsa a pluszpontok miatt a két nyelvvizsga volt, amit a két, számomra legkedvesebb pedagógusnak, Baranyiné Hornyák Judit és Simon Katalin tanárnőknek köszönhetek. A tőlük tanultakat a mai napig használom a munkám során is.

- Említetted, hogy későn döntöttél a pályaválasztás ügyében. Mit gondolsz, jól döntöttél-e, szívesen csinálod-e azt, amit választottál?

Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy és számvitel szakán, számvitel specializáción vagyok végzős hallgató. Az egyetemen eltöltött pár év alatt kiderült, hogy jól választottam a felvételinél és megtaláltam azt a területet, amivel foglalkozni szeretnék a jövőben. Már az első évben megtetszett a számvitel logikus felépítése, és az a tény, hogy pontosságra és precizitásra van szükség ahhoz, hogy valaki igazán jó szakember lehessen ebben a szakmában. Az egyetemi évek alatt többször voltam demonstrátor a Pénzügyi Számvitel Tanszéken, illetve tagja vagyok egy számvitellel foglalkozó diákszervezetnek is. A diákszervezetnek hála lehetőségem volt egyes tantárgyakból vizsgafelkészítőt tartani az egyetemen. A tanítás gyorsan a szívügyemmé vált. Azóta is szívesen tartok órákat, legyen szó 70-80 fős felkészítőről vagy kiscsoportos korrepetálásról.

- Miért kezdtél el már az egyetem mellett dolgozni?

Azért, mert szerettem volna a gyakorlatban is megtapasztalni azt, amit tanulok. Harmadév elején kerültem a BDO Magyarországhoz, mint könyvelő gyakornok. [A BDO a világ ötödik legnagyobb könyvelő, könyvvizsgáló, professzionális tanácsadó hálózata.] Már az első pillanatban nagyon szimpatikus volt a cég, jelenleg is itt dolgozom könyvelő asszisztensként. Az elmúlt másfél év alatt rengeteget tanultam a kollégáimtól, akiket mára már a barátaimnak mondhatok. Szakmailag az eddigi legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy rám bízták több cég teljes körű könyvelését is. Ez óriási megtiszteltetés és elismerés volt. A munkám során nap, mint nap találkozom megoldandó problémákkal, amelyek olykor igazi kihívást jelentenek, ám szívesen foglalkozom ezekkel, legyen szó egy aggódó külföldi ügyfél telefonhívásáról vagy a könyvelő program funkcióinak megfejtéséről. A jövőben is olyan munkát képzelek el magamnak, ami folyamatosan a fejlődésre és gondolkodásra ösztönöz.

- Köszönöm a beszélgetést!

Volter Etelka

Az interjú megjelent 2019. január 14-én a Ceglédi Panoráma online oldalán is.