TŰRI BÉLA

földrajz-történelem

1964-1995

undefined 1934-ben Törtelen született.

A nagykőrösi tanítóképző után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult. 1957-ben szerzett történelem-földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet.

Először Cegléd külterületén a Czárák dűlői iskolában, majd az abonyi gimnáziumban dolgozott. 1964 őszén került a Kossuth Gimnáziumba, ahol folyamatosan 1995-ig 31 évig tanított, amikor betegsége miatt nyugdíjállományba vonult.

1998-ban hunyt el, február 27-én helyezték örök nyugalomba a Csengettyűs temetőben.

Dr. Kürti György igazgató búcsúbeszéde

A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium közössége nevében búcsúzom Tűri Bélától, kollégámtól, Cegléd, Pest megye neves pedagógusától, a gimnázium nyugdíjas tanárától.

Négy éven át tanárom, majd 21 évig kollégám volt.

1964-ben egy októberi napon jelent meg először osztályunkban. A mi szemünkben már középkorúnak számított, de most már tudom, fiatal volt, hiszen akkor töltötte be a 30. évét. Sokat tanultam, tanultunk tőle. A jó hangulatú órai, az elméleti anyagot mindig praktikus ismerettel életszerűvé téve, számunkra emlékezetesek maradtak. Felejthetetlen élményt jelentettek az általa szervezett osztálykirándulások a Bükkbe, a Bakonyba, vagy más osztályoknak a Tátrába vagy a Fekete tenger partjára. Vidám, optimista ember volt. Jó kedélyét sohasem vesztette el.

Kollégaként 1974-ben ismertem meg, és 21 évet tanítottunk együtt. Az azonos szak a földrajz, amely kedvenc tárgya volt, még közelebb hozott minket egymáshoz. Nagyon sok közös élményt éltünk meg együtt. Csodáltam nagy tudását, széles körű ismereteit. A hetvenes és nyolcvanas években, amikor mindketten az OKTV keretein belül versenyeztettünk, még szorosabbá vált kapcsolatunk. Sohasem fogom elfelejteni, pedig úgymond vetélytársak lettünk, hogy mennyit segített nekem a versenyző diákok fejlesztésében. Nem hallgatta el titkait. Önzetlenül örült az én eredményemnek is. Tapasztalatait átadta a fiatalabb kollégáinak.

Tanítványainak versenyeredményei országosan elismert, neves középiskolai tanárrá tették. Tekintélye volt megyei és országos szakmai konferenciákon. Várták véleményét, hallgattak szavára.

Évtizedeken keresztül a tantestület egyik legszínesebb egyénisége volt. A munka néha fárasztó, olykor monoton hétköznapjaiban a szünetekben egy-egy vicc elmondásával, az értekezleteken jó bemondásaival a fáradságot, a feszültséget tudta oldani. A tanári összejövetelek mozgatója, szervezője, szereplője, és a jó hangulat alakítója, kovácsa volt.

Szerette tanítványait, kollégáit, köztük, közöttünk érezte magát nagyon jól. Betegsége után is kötődött az iskolához, mindig érdeklődéssel fogadta a híreket, nem akart, de nem is tudott elszakadni a Kossuth Gimnáziumból, attól a közösségtől, ahol 31 évet töltött.

1973-tól tagja volt a Magyar Földrajzi Társaságnak. Négy éven át szakmai elismerése és ismertsége eredményeképpen a társaság vezetésébe is beválasztották. Mint a társaság választmányának tagja is búcsúzom Tőled. Évtizedeken keresztül jártunk együtt a földrajzi vándorgyűlésekre. Sajnos, az utóbbi időben és ezentúl már nélküled, egyedül megyek. Mindig kérdezték a kollégák, mi van Bélával, hogy van, javul-e, mikor jön megint közénk. Szerette a földrajzosokat nagy közösségét és őt is nagyon sokan szerették, tisztelték.

Naponta többször megyek végig a gimnázium tanári szobája előtti folyosón és a hosszú tanári tablón a 188-as szám felett a Te arcképedet látom. Tudom, hogy azon tanárok közé tartozol, akiknek fényképe, emléke előtt osztálytalálkozókkor megállnak az öreg diákok és azt mondják „emlékszel Béla bácsira, vagy Tűri tanár úrra” és mondják az anekdotákat, idézik bemondásaidat, szavaidat. Tanítványaid és kollégáid emlékében tovább élsz.

Az utóbbi években betegséged lakásodhoz kötött, onnét csak nehezen tudtál kimozdulni. Az elmúlt évtizedek emlékeinek felidézése mellett szívesen hallgattál egy dalt, amely azt az örök emberi érzést mutatja be, milyen gyötrelmes és kimondhatatlanul nehéz elválni szeretteinktől. Ez a dal kísérjen utolsó utadon.

Búcsúzom Tőled kedves tanárom, kollégám!

Isten veled Béla, nyugodjál békében.

Megjelent: A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Értesítője az 1997/1998-as tanévről. Cegléd, 1998. 10-11.p.

Csengettyűs temető. Fotó: Volter Etelka (2022)
GPS-koordináta: 47.178623; 19.797205

« Vissza az előző oldalra