UJHÁZI GYÖRGY ATTILA

Érettségi éve: 1972 nappali tagozat a osztály

Ujházi György Attila - természetjáró vadász, geodéta kapta a Gubody Ferenc-díjat az 2024. március 14-én délután megtartott Szabad Sajtó Napja rendezvényen.

undefined Fotó:Szokolai AttilaBudapesten született 1953-ban. Kisgyermek korától kezdve él Cegléden. Itt végezte általános és középiskolai tanulmányait [1972-ben érettségizett a Ceglédi Kossuth gimnáziumban.] Önálló vállalkozó, geodéta, utak tervezésével, az útvonal kitűzésével foglalkozik. Évtizedek óta ismert és elismert polgára Ceglédnek. Cegléd kulturális életében hosszú évtizedek óta meghatározó szerepe van. Tevékenységéért 2009-ben megkapta a Cegléd Város Kultúrájáért elismerő oklevelet. 2022-ben Vezseny díszpolgárává választotta.

Társadalmi szerepvállalása rendkívül sokrétű. Tagja az Cegléd és Vidéke Unghváry László Borrendnek, a Ceglédi Kossuth Gimnázium Öregdiák Egyesületének, a Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Körének, a Ceglédi Széchenyi Zsigmond Vadásztársaságnak, amelynek 20 éven át elnöke volt. Elnöksége idején több mint tízezer fát ültettek, a területen hulladékgyűjtést szervezett. Alapítója az ARTEM Galériának, és vezetője a Ceglédi Alkotók Egyesülete Képzőművészeti Szekciójának. Az elmúlt évtizedekben több száz művészeti kiállítást szervezett, ezek zömmel Ceglédhez köthetők. Gasztronómiai érdeklődését bizonyítja, hogy Cegléden, a környékbeli településeken valamint Csíkszeredában rendezett főzőversenyek rendszeres résztvevője, több kimagasló díj tulajdonosa.

undefined Csáky András polgármester és Ujházy György Fotó:Szokolai Attila

Egy magánházban létrehozta a Természetrajzi, Vadászati Gyűjteményt és Oktatási Stúdiót, a Duó Galériát, amely évtizeden át művészeti képek bemutató és vásárlási helye volt. Cegléd északkeleti részén elgondolása és tényleges tevékenysége révén jött létre a Szent Hubertus Park. Itt saját költségen lábtenisz pályát, gyerekjátszóteret, a Bede széli szakaszon burkolt úthoz szükséges útalapot létesített. A parknak pirogránitból készült Szent Hubertus szobrot adományozott. Szervezi a Szent Hubertus Napokat, amely kapcsolódik a Kossuth Napok rendezvényeihez. Ennek keretében Cegléd több alkalommal itt látta vendégül testvérvárosi küldöttségeit. E parkban évtizedek óta főzőversenyeket és egyéb megmozdulásokat szervez. A park fenntartásában és folyamatos fejlesztésében érdemei elévülhetetlenek. 2002 óta minden évben megszervezi a Vadászok bora versenyt. Ez ma már Cegléd egyik legjelentősebb olyan rendezvénye, ahol a borok kóstolása és kiválasztása mellett színvonalas gasztronómiai és művészeti élményben is részesülnek a résztvevők. Létrehozta Vezsenyben a Halászati Múzeum és Közösségi tér bemutató helyet. 2022-ben jelent meg "Ez elment vadászni" című könyve.

undefined Fotó:Szokolai AttilaA határon túl élő magyarokkal kapcsolata széles körű. Évtizeden át anyagilag is támogatta a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykarának csíkszeredai vendégszereplését. Éveken át Cegléden az egyik adventi hangversenyt a Csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum diákjai adták. A csíki diákok fogadásában aktívan vett részt. Erdélyben több alkalommal megszervezte a ceglédi és a csíkszeredai diákok közös alkotótáborát. Ma is feladatának tekinti a két középiskola közötti kapcsolat aktív ápolását.

Golgotát ábrázoló nagy alakú több száz éves fafaragást adományozott a csíkszeredai Millenniumi templomnak. Az alkotás ma is a templomot díszíti. Az erdélyi város Petőfi Sándor Általános Iskolájának egy ceglédi alkotó Petőfit ábrázoló festményét, a Nagy István Művészeti Középiskolának pedig egy eredeti Nagy István festményt ajándékozott.

Cegléd várost - a város vezetése megbízásából - több ízben képviselte a csíkszeredai rendezvényeken. 2023-ban az általa kezdeményezett Kossuth emléktábla készült. Ennek kivitelezését ő szervezte és bonyolította.

Gratulálunk a kitüntetettnek, munkájához sok erőt és egészséget kívánunk Cegléd Város Önkormányzatának Képviselő-testülete és a város lakói nevében.

Forrás:https://cegled.hu/index.php?t=hir&id=15222&fbclid=IwAR1RxljwJW1OyiUYooCNFxFz7AUPnBtneeTaVxKHUpTyTD-NOsKt933Yw8g Fotó:Szokolai Attila

Mai vagabund

undefined Bejárja Tolnát, Baranyát – mondják arra, aki sokfelé veszi az irányt. Ám van olyan vándorló is, aki ezt a szólást szűk volta miatt átírhatja, így: Bejárja a honföldet és Erdélyt. UJHÁZI GYÖRGY geodéta, a T.G.S. 3 Zrt. (a Teljes Körű Geodézia Szolgáltatás) vezérigazgatója útjait hivatása és az ember s a természet (a természeti ember) iránti szeretete vezeti. Mentalitása folyton izzó zsarát, ötletei szétröppenő szikrák. A parázsról kulturális ízeket kínál. (Kitűnően süt-főz!) Mai vagabundként járóföldeket tesz meg mérföldkövek mentén.

– Elfogadom a vagabund megnevezést – feleli – , hiszen a mai napig útjáró lendületben vagyok. Mérnöki geodéziával foglalkozom harminc éve, szinte minden autópálya-építésen, nagy beruházáson dolgoztunk. Sokszor azt se tudom, hol ér az éjszaka. Vannak bázisaim: Balatonalmádiban, Somogybabodon, innen öt kilométerre Látrányon (Számtalan nagyberuházás mérnöki szolgáltató munkáit végeztük, melyeknek se szeri, se száma: gyorsforgalmi utak, műszaki létesítmények, hidak, víz alatti létesítmények.); Erdélyben, Csíkszeredában irodám is volt. Amikor a Zsil völgyébe mentem, azt jósolták, ott meg fognak enni, mert annak idején innen toborozták a román bányászokat a marosvásárhelyi pogromhoz. De amint látod, nem ettek meg. Korábban is rengeteget szeltem keresztül-kasul az országot, mert térképész voltam, s nem a munka jött hozzám, én mentem a helyszínre. Akkor is, ott is élveztem a természet szépségét és a szabadságot.

– Szíved e tágabb és szűkebb pátriában dobog hevesebben, lelked Csíkszeredában lesz békésebb.

– Most érkeztem haza onnan dr. Szentpétery Kálmánnal. Pár évvel ezelőtt sok hivatalosság utazott ki március 15-ére, ott őszinte, tiszta, lelkes ünnep ez. Ők szívükben őrzik magyarságukat. Az idén azonban senki nem képviselte Ceglédet! Talán a pandémia miatt? Én úgy gondoltam, nem szabad veszni hagyni a szép hagyományú kapcsolatot, elszakadni a sok kedves baráttól. Április 22-re összehívtam ott őket, kimegyünk hozzájuk néhányan az oda szinte hazajárókkal, s főzök egy barátságfeltápláló bográcsételt.

– Hogyan kezdődött ez a csíki csábulás?

– Még 1969-ben a Dienes család, pontosabban Panni megkért, vigyek ki Erdélybe ötven címre ötven Bibliát. Egy barátom kíséretében autóstoppal végigjártuk a helyeket. Azonnal megérintett a táj és az emberek vonzó, békés lelkülete. Azóta minden évben kiutazom, néha többször is, gyakran Kálmánnal. A legkeményebb Ceausescu-időszakban is útnak indultam, pedig akkor a határon 18 órát várakoztattak oda és vissza is. Annyira megtetszett a vidék, hogy 2003-ban házat építettem a Hargitán, Piricskén, szemben a Szentpétery-lakkal. Megpihen és felfrissül ott a test és a lélek – azáltal is, hogy a szomszédságból betérnek a jó szó és a jó itóka baráti hangulatáért. (Ott jártam, éreztem, élveztem. K.Á.)

undefined

– Nem gondoltál arra, hogy odaköltözz?

– Sokszor. De oly erős szálak kötnek Ceglédhez, hogy ezeket nem tudom elszakítani. Bár néha elbizonytalanodom.

– Melyek ezek az erős szálak?

– Csak felsorolom. Artem Galéria: közel 300 kiállítást szerveztem itt Cegléden, például a világot bejárt halasi csipkékből, műtárgy- és festménybecsüsi képesítésem van; Vadászati Múzeum: ha kapok rá pénzt, felújítom; Unghváry László Borrend: régi tagja vagyok; Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság: húsz évig elnöke is voltam. A „nimródkodás” máig egyensúlyt teremt számomra a társadalmi nyüzsgés zaja és a természeti nyugalmas csend között. Még akkor is, amikor csak egy bogár igyekvő araszolását figyelem vagy a mellém telepedő bagoly kíváncsi fejforgatását. Egyébként gomba-szakellenőri végzettségem is van. S micsoda felvidító harsona annak a három, díszül hagyott libának az üdvözlése, amelyek Vezsenyben, a kis Tisza-parti házam udvarán fogadnak. Az egész falu lelkesen mellém állt, mert egy szabadtéri halászati múzeumot és egy közösségi teret építek ott pályázati pénzből. Ha kiülök a Tisza partjára, s nézem a folyót, a hullámok dajkálják a gondolataimat, ez a ritmus új impulzusokat ad.

– Vibráló tettrekészséged, derűd vonzza a barátokat. Sokan vannak?

– Igen, de… olyan… igazi, mély barátság kevés.

– A cimborák hívnak így: Murca?

– Nem csak ők. Régebben szinte mindenki így hívott. Akadnak olyanok is, akik ezt hiszik vezetéknevemnek.

– Ki a „keresztapád”?

– Gyerekkori „keresztpajtásom” van, Bíró Gyula. A Táncsics iskola közelében beszélgettünk, arra kerékpározott édesanyám: „Gyurci – így hívott – gyere haza!” „Mit mondott? Murci? Murca?” Azóta ez a szólító „logóm”.

– Miből adódik az örök „mehetnéked”, „alkothatnékod”?

– Olykor elgondolkodom ezen. Ugyan az ember legnagyobb titka önmaga, talán három ok igaz lehet. Kíváncsi, kalandozó gyerek voltam. Tizenegy éves koromban meghalt édesapám, varrónő édesanyám nehezen tartott el minket a húgommal. Hogy jobbá tegyem az életem, s hogy önállóbb legyek, dolgoztam az iskolai évek alatt, a gimnáziumi időszakban is. Nyársapáton kukoricát kapáltam vagy vagont raktam… A munka folytatódott az érettségi után is, a továbbtanulást és a diplomaszerzést is így oldottam meg. Topográfus (térképész), majd geodéta lettem, s ezek a feladatok mindig új és új utakra vittek, visznek. Takáts Orsi (Pap Zoltán felesége), unokahúgom családfa-kutatást végzett. Nemrégen kiderült, hogy dédanyámnak az első unokatestvére Petőfi Sándor volt. A gének is hozhatták a vándorló és természetszerető indíttatást.

– A női természet szépsége is vonzott…

– Mindig, mint minden férfit. Egy ceglédi lánynak udvaroltam, az ő barátnője volt Bea, akivel 1976-ban találkoztam, 1980-ban házasodtunk. Ő zenész, zenetanár. Három fiunk született ebben a sorrendben: 1986, 1988, 1990. Márton fiam: dolgozni, pénzt keresni akar elsősorban, teszi is ezt egy kovácsműhelyben. Együttélés után különváltak a párjával. Kislányuk született, de így van is unokám, meg nincs is. Viszont Andorék kislányával élvezhetem a nagyapai örömöket. A fiú velem dolgozik a cégben. A legfiatalabb, de legmagasabb Bálint, ő vargabetűs utat járt be. Hidrobiológiát, környezetvédelmet tanult az egyetemeken megszakításokkal, végül az én tudományomat választotta, de már abból is váltott. Megnősült, gyermekük még nincs.

– Szép család, mégis…

– Igen, mégis: 2007-ben elváltunk. Tudod, nem akarok én most elemezgetni, meg arról sóhajtozni, hogy mit kellett volna másként csinálni. Így hozta a sors.

– Nem ti?

– Hát… Mindketten tettük a dolgunkat. Én rengeteget voltam távol időben és térben munkámból adódóan. Bea is sokat koncertezik, több kórusban is szerepel. Válásunk óta is jó a kapcsolatunk. Ha tehetem, ott vagyok az előadásain, s lelkes hallgatója vagyok a kórusoknak is. Van egy orvosprofesszorokból álló énekkaruk, köztük Freund Tamás akadémikus, az MTA elnöke is, akivel jó kapcsolatban vagyok. Egy-egy este kiülünk a tűz köré, beszélgetünk, énekelünk, én közben bográcsozok – a szó, a dallam, az íz lángjai melengetnek..

– Hogyan élsz a válás óta?

– Volt, akinek kellettem, volt, aki nekem nem kellett.

– Jelenleg?

– (…)

– ? Nem beszélsz róla?

– Nem vagyok egyedül, de szabad vagyok, mint a madár. Jelképesen értsd: hol oda van készítve az ágy szélére az összehajtogatott pizsamám, hol én vasalom ki.

– Nyitott és közvetlen vagy, de lám, nem mindig.

– Mint mindenkinek, nekem is van egy belső világom, amelyet nem akarok megmutatni. Csak egyvalakinek. Néha betérek hozzá a csíkszeredai millenniumi templomba, vagy kiviszem a lelkem Csíksomlyóra. Vezsenyben csináltam egy nagy asztalt a Tisza partján, olykor ráfekszem tíz percre. Alattam a föld, fölöttem az ég, mintha lebegnének a köztük szálló gondolataim. Jókai Anna írónő mondta egyszer, hogy minden reggel, ébredés után az elmúlásra gondol. Hogy talán ez az utolsó napja… Ilyeneken is jár az eszem. Átéltem egy furcsa állapotot. Csíkszereda közelében, az erdőben fáradtan feküdtem le a sűrű, puha fenyőtűágyra. Elaludtam. Amikor kábultan felébredtem, gyönyörű madártrillákat hallottam, a fák ózon ízét éreztem, a lombok közül elő-elővillanó fénysugarakat láttam. Percekig azt hittem, hogy ez már a túlvilág. Ha ez ilyen szép lesz… Freund Tamás professzor gyászbeszédet mondott elhunyt orvostársa temetésén. Ebből idézek: „…megtért az életből a létbe. Az élet térben és időben zajlik, a létezés azonban anyagtól, időtől független, ez az öröklét. Testünk minden atomja egy régen felrobbant csillagból származik, tehát tulajdonképpen csillagporból épülünk fel. Ahogyan József Attila írja: ’Por és Istenpor vagyunk. / Visszahullván, por a porral elkeveredik, / Visszahullván, így keveredik el Istennel a lélek.” Ilyen misztériumokba tévednek a gondolataim. De természetesen a konkrét, e világi kérdések foglalkoztatnak elsősorban: Tenni, nem tenni? Mit tenni? Hogyan tenni? Miért tenni? A legújabb, amit megtettem: írtam egy könyvet Ez elment vadászni címmel. Áttekintettem a vadásztársasság történetét, ezt egyéni élményekkel, sztorikkal, receptekkel színesítettem, s helyt adtam vadász barátaim gondolatainak is.

Vannak új terveim és céljaim, amelyeket szeretnék „becserkészni”.

Koltói Ádám

Megjelent: http://cegledipanorama.hu/2022-04-12/mai-vagabund/

Ujházi György nevéhez fűződik a Szent Hubertus Park szomszédságában található Természetrajzi, Vadászati Múzeum és Oktatási Stúdiónak nevezett intézmény megalapítása és működtetése, ahol különböző vadászati eszközök, kőzetek, trófeák, preparált állatok, madarak természethű környezetben kerültek kiállításra. A múzeum számos terme lehetőséget biztosít ismeretterjesztő előadások és kiállítások szervezésére is. Ujházi György jeles képviselője a St. Hubertus napi rendezvény megszervezésének, a ceglédi Vadász Klub megalapítója és elnöke. Ujházi György személyéhez köthető a Duó Galéria megalapítása, melynek színvonalas működtetésével hozzájárult a város képzőművészeti életének gazdagításához.

A Képviselő-testület, a város kulturális életében kimagasló szakmai munkája, magas színvonalú értékteremtő, közvetítő és támogató tevékenysége elismeréseként ítélte Ujházi Györgynek a „Cegléd Város Kultúrájáért” elismerő oklevél kitüntetést (2009).

« Vissza az előző oldalra