120 ÉV - 120 DIÁK 13. Interjú - Sivók Ágnes (érettségi éve: 1997)

Dr. Sivók Ágnes a VII. sz. gyermekorvosi körzet doktor nénije. 1997-ben érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetemen tanult tovább. Csecsemő- és gyermekgyógyász szakvizsgával rendelkezik.

- Miért választottad a gimit nyolcadik után?

Már 13-14 évesen megfogalmazódott bennem, hogy orvos szeretnék lenni, emberekkel akarok foglalkozni, a továbbtanuláshoz a gimnázium tűnt a legkézenfekvőbbnek.

- Milyen volt az osztályod, mire emlékszel szívesen a gimis évekből?

Lánydominanciájú, beszédes [Ezt magam is megerősíthetem. - Szerk.], összetartó osztályom volt, Gőz Sándor tanár úr volt az osztályfőnököm. Az osztállyal többször megnyertük az Éneklő Osztályok Versenyét. A gimis évek alatt meghatározó élményem volt a leánykaros tagság, Soltészné Lédeczi Judit tanárnő, a közösség, versenyek, hangversenyek, utazások.

- Említetted, hogy már nagyon korán eldőlt, hogy orvos szeretnél lenni. Ez nem változott a gimnáziumi négy év alatt sem, s ehhez kellő muníciót is kaptál, sikeresen felvételiztél.

Pályaválasztási elképzelésem mellett kitartottam, a biológia és a kémia fakultáció megfelelően felkészített a felvételire, köszönettel tartozom Tűriné Juhász Ilona és Kiss Lajos tanáraimnak.

- Hol tanultál végül tovább?

A Debreceni Orvostudományi Egyetemen tanultam tovább, a nem mindig kellemes vizsgaidőszakokkal együtt is szerettem azokat az éveket.

- Tanulmányaid befejezése után hol kezdtél dolgozni?

Egyetem után keleten maradtam, addigra megismertem a férjemet. A nyíregyházi Jósa András Megyei Oktatókórház Gyermekosztályán lettem rezidens, majd szakorvos. Nagy betegforgalmú, nyüzsgő osztály volt remek kollégákkal, sok ügyelettel, az ott megszerzett tudásra alapozok.

- Nem szakadt meg a zenével való kapcsolatod sem.

A zenével való kapcsolatom folyamatos, Debrecenben, Nyíregyházán, Nagykállóban, majd újra itthon Cegléden is kapcsolatban maradtam a kórusmuzsikával, különböző kórusokban énekeltem. Kikapcsolódást, feltöltődést jelent másokkal együtt énekelni. Tizennyolc éves koromig a zeneiskolában furulyán és fuvolán tanultam. Közeli terveim közt szerepel ennek felelevenítése, hogy a gyermekeimmel együtt zenélhessünk.

- Jelenleg mit csinálsz?

Szakvizsga után megszületett két gyermekünk, Réka és Levente, mindketten kisiskolások már. 

2013-ban úgy alakult, hogy Cegléden megürült egy gyermekkörzet, ezzel egy időben férjem, Norbert Budapesten kapott vegyészmérnöki állásajánlatot, így némi gondolkodás után visszaköltöztünk a szülővárosomba és házi gyermekorvos lettem.

Nem bántuk meg, közel a családom, sok a tennivaló.Szeretem ezt a munkát az örömeivel és nehézségeivel együtt. De szerencsére több az öröm, a gyerekek őszintesége és mosolya felülmúlhatatlan.

-Sok sikert kívánok a munkádban! Köszönöm a beszélgetést.

Volter Etelka

Az interjú megjelent 2019. január 15-én a Ceglédi Panoráma online oldalán is.

120 ÉV - 120 DIÁK 12. Interjú - Czigony Claudia (érettségi éve: 2015)

Czigony Claudia 2015-ben érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Több társával együtt ő is a Budapesti Corvinus Egyetemen tanult tovább. Egyetemi sikerei mellett nem hagyott fel gyerekkori szerelmével, a fitnesszel sem, sőt egy másik régi nagy álma is megvalósulni látszik.

- Miért választottad a gimit nyolcadik után?

Ceglédi gimnazistának lenni a családomban már szinte hagyománynak számít. Itt tanult és érettségizett anyukám, apukám, nagybátyám, sőt még a nagypapám és a testvére is. Nem is volt kérdés, hogy én is a gimi mellett fogok dönteni - szinte első dolgom volt a családi tablófotók felkutatása a folyosókon. Mindemellett azt sem tagadhatom, hogy már kiskoromban elbűvölt a gimnázium épületének régiessége, szépsége, grandiózussága - azt hiszem, már ekkor eldöntöttem, hogy ide szeretnék majd járni, ha "nagy leszek".

- Milyen volt az osztályod, mire emlékszel vissza szívesen a gimis évekből?

A "b" osztályba kerültem, mely emelt matematika és emelt angol tagozatot jelentett. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, ugyanis a sok emelt óra rendkívül jó alapot adott a későbbi tanulmányaimhoz. Osztályfőnökünket, Simon Katalin tanárnőt nagyon szerettük - a kedvesség és szigorúság, ami őt egyszerre jellemezte, úgy gondolom felelősségteljes felnőttekké formált mindannyiunkat.

Sosem fogom elfelejteni a gólyanapot, amikor az osztály az Ofival együtt ősember jelmezben táncolt és ugrált Bon Jovi "It’s my life" című számára. Örökre emlékezetesek maradnak számomra az osztálykirándulások, a közös színház-látogatások, és az is, hogy talán mindannyian együtt látogattuk meg életünkben utoljára a Budapesti Vidámparkot még bezárása előtt.

Szerintem egyikünk sem felejti el a közös készülődést a szalagavatóra, a szerenádot és a bankettet, de ami biztosan örökre mindannyiunk szívében marad, az valószínűleg szeretett 215-ös osztálytermünk, mely a mi ízlésünk szerint lett kifestve, mi rendeztük be és alakítottuk az osztályunk "személyiségéhez". Mindehhez hozzátartozott az arcunkra mindig mosolyt csaló, szemközti Széchenyi úti házban lakó kedves bácsi mindennapos integetése. Sorolhatnám még a számos emléket, összességében tehát az osztályunk sok szép és vidám évet tudhat maga mögött.

- Mikor döntöttél a pályaválasztást illetően?

Már általános iskolás korom végén volt egy megérzésem arról, hogy gazdasági területen kellene majd elhelyezkednem. Mindig is kíváncsi típus voltam és nagyon érdekelt, hogyan működik a világ, melyek a jelenlegi politikai és gazdasági folyamatok mozgatórugói, vagy hogy kerül a boltba egy adott termék. Szerettem a matematikát, imádtam a történelmet és a magyart - összességében inkább humán beállítottságúnak vallom magam.

- Megkaptad-e a kellő felkészítést ehhez a gimiben?

Biztos voltam benne, hogy bármit választok, megkaptam hozzá a kellő felkészítést - legyen szó akár gazdasági területről, jogról, pszichológiáról, bölcsészetről vagy testnevelésről. Ezt bizonyítja az is, hogy már tizenegyedikes koromban előrehozott érettségit tudtam tenni földrajzból és testnevelésből - habár utóbbihoz nagyban hozzájárult "fitneszes" múltam és az, hogy Fit-Kid magyar válogatott voltam ebben az időszakban.

Hogy belekóstoljak a gazdaságba is, részt vettem Kozma Sándor tanár úr pénzügy szakkörén, melynek köszönhetően három gimis csapattársammal a PénzSztár Országos Középiskolai Pénzügyi-Gazdasági Verseny döntőjéig meneteltünk. Az, hogy még a pénzügybe is sikerült belelátnom a gimiben, segített átgondolni, hogy melyik terület mennyire illik hozzám; miután végiggondoltam, hogy mik a kereseti lehetőségek az adott diplomával, győzött a gazdálkodástudomány. Szerencsére úgy érzem, nagyon jól döntöttem.

- Hol tanultál végül tovább?

Nem volt egyszerű meghozni a döntést, de nagybátyám, aki a "Közgáz"-ra járt, meggyőzött róla, hogy ebben a szakmában a Budapesti Corvinus Egyetemen lesz a legjobb helyem. Nagyon boldog vagyok, hogy a Corvinus gazdálkodási és menedzsment alapszaka mellett döntöttem. Úgy érzem, a legjobbaktól tanulhatok: neves közgazdászok tartják a gyakorlatokat, az előadásokat pedig sok esetben vállalatok felsővezetői, vezérigazgatói vagy akár volt miniszterek.

- A gimnáziumban is faktos voltál, itt is FAKT-os lettél. Ez utóbbi azért mást jelent.

Az egyetemen rendkívül színes a diákélet. Már elsős koromban felvételt nyertem a Fiatal Autonóm Közgazdászok Társasága Szakkollégiumba (FAKT), ahol az egyetemen tanultakat kiegészítve plusz kurzusokat hallgathatok, valamint életre szóló barátságokra tehettem szert. Itt ráadásul az "osztályélményt" is megkaptam: nem vesztem el, amikor hirtelen a 35 fős osztályból egy 250 fős szakon találtam magam.

- Az egyetem mellett / után hol kezdtél dolgozni?

A FAKT-nak köszönhetően volt lehetőségem részt venni a Deloitte Üzletviteli és Vezetési Tanácsadó Zrt. szakkollégistáknak szervezett Üzletviteli tanácsadás kurzusán 2017 tavaszán, ahol a legjobban szereplő 5 diák közé soroltak. A kurzus befejeztével felvételt nyertem a céghez vezetési tanácsadó gyakornokként, így több mint egy évig egyetem mellett dolgoztam a Deloitte-nál, azóta pedig, hogy befejeztem egyetemi kötelezettségeimet, már teljes állásban tanácsadóként foglalkoztatnak. Alapvetően projekteken dolgozunk az energia-, a banki- és biztosítói vagy a telekommunikációs szektorban, melyek általában bizalmasak. Jelenleg projektmenedzsment (PMO) tanácsadó vagyok, két nagy cég felvásárlást követő integrációját segítem.

- Az alapképzést sikeresen befejezted. Hogyan tovább?

A Gazdálkodástudományi Karról kikerülve rengeteg lehetőség van az elhelyezkedésre: újabb nehéz döntés elé kerül az ember, hogy milyen iparágban szeretne dolgozni, a tanácsadás érdekli-e, esetleg saját vállalkozásban gondolkozik... Én a tanácsadásban jól érzem magam, viszont itt is kell "szakosodni". Jelenleg azon vagyok, hogy megtaláljam, mi áll hozzám a legközelebb a lehetőségek közül, ezért tavaly az egyetem mellett számos esettanulmányi versenyen vettem részt (Országos Esettanulmányi Verseny, L’Oréal Brandstorm nemzetközi verseny), többről sikerült az első helyezést is elhoznom (Budapest Bank Beyond Banking Challenge, Magyar Biztosítók Szövetsége, Vodafone TelcoCup) - összességében az eredményeket tekintve a tavalyi szezonban országos 2. helyezett lettem a Case Solvers "Év esetoldója" ligában. Emellett a kutatást is kipróbáltam, második lettem az intézményi TDK Vállalat-gazdaságtan szekciójában, jelenleg pedig az OTDK-ra (Országos Tudományos Diákköri Konferencia) készülök. Valamivel sikerült közelebb kerülnöm, hogy mi is az a típusú feladat, amelyet szeretek elvégezni, viszont, hogy hosszú távon mire specializálódom majd a szakmán belül, még mindig a jövő zenéje.

- Úgy tudom, hogy a gazdálkodástudománytól kissé távolabb eső irányokban is vannak terveid.

Rólam nagyon fontos tudni, hogy mindig az a típusú személy voltam, aki szeret új dolgokat kipróbálni és egyszerre több dologgal foglalkozni. Hét éves korom óta egészen egyetemi másodéves koromig kitartóan jártam Randos Gabriella fitnesz edzéseire és Fit-Kid versenyekre, eredményeinket a Ceglédi Sportgálán is többször díjazták. A sportnak rengeteget köszönhetek, nem véletlen, hogy a szeretete az egyetem mellett is megmaradt bennem. Az alapképzésemmel párhuzamosan elvégeztem a gimnáziumban működő School of Business Szeged Szakközépiskola Ceglédi Tagintézménye OKJ-s fitnesz - wellness instruktor képzését is. Ezen kívül régi nagy álmom, hogy professzionális sminkes legyek, így valószínűleg idén nemcsak egy mesterképzést fogok elkezdeni a Corvinus-on, de mellette egy sminkiskolába is beiratkozom majd. A több lábon állásból baj sosem lehet.

-Teljes mértékben egyetértek. Köszönöm a beszélgetést.

Volter Etelka

Az interjú megjelent 2019. január 15-én a Ceglédi Panoráma  online oldalán is.

120 év - 120 diák 11. Interjú - Budai Dóra (érettségi éve: 2015)

Budai Dóra 2015-ben érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Érettségi után a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy és számvitel szakán folytatta tanulmányait. Már egyetemi tanulmányai alatt dolgozni kezdett, hogy megtapasztalja, hogyan ültethető át a tanult elmélet a gyakorlatba.

- Miért választottad a kisgimit negyedik után?

A nagypapám és az édesapám is a gimnáziumba járt, így nem volt kérdés, hogy én is itt szeretnék tanulni. Mivel sok jót hallottunk a nyolcosztályos képzésről, ezért döntöttünk úgy, hogy már negyedik osztály után megpróbálkozom a felvételivel. Emlékszem, hogy nagyon izgultam a felvételi előtt és kicsit csalódott is voltam, mikor megtudtam az írásbeli eredményét.  Nem sikerült bekerülni a legjobb tíz írásbeli eredményt elérő diák közé, ezért szóbelizni is mennem kellett. Utólag visszagondolva ez az egyik legmókásabb gimis emlékem. A szóbeli felvételi elején Guszti bácsival beszélgettem arról, hogy mit olvasok éppen. Emlékszem, hogy akkor egyáltalán nem értettem, hogy ez miért érdekel bárkit is, hogy miért fontos.

- Milyen volt az osztályod? Hogyan emlékszel vissza a gimis évekre?

Nyolc év nagyon hosszú idő, így aztán bőven volt ideje az osztálynak arra, hogy összecsiszolódjon. Egy nagyon támogató közeg alakult ki az évek során, megtanultunk együtt és egymásért küzdeni. Szerintem nagyon jó kis osztályunk volt. Hetedik, nyolcadik környékén már kialakult egy "keményebb" mag, akik mindig vevők voltak mindenféle őrültségre. Lehetett szó akár Faschingról vagy Xmas Partyról, kiránduláshoz szükséges "varázs" palacsinta készítésről, tehénterelésről Erdélyben vagy közös főzésről és tufa elemzésről az osztálykiránduláson. Az egyik legkedvesebb gimis emlékem a diákdiri választáson való indulásunk. Korábban még soha nem tapasztalt egyetértésben dolgozott együtt az osztály. Ötleteltünk éjszakákon át, beugrott a tökéletes ötlet, a 200 forintos kalács. Egész hétvégén átívelő program volt a folyosó díszletének elkészítése és a kortes műsor begyakorlása.  Szívesen gondolok vissza a szalagavató bál előtti lelkes készülésre, és hogy milyen önfeledten beszélgettünk és váltottuk meg a világot az érettségit követő banketten. Egy ilyen jó közösség nem jöhetett volna létre osztályfőnökünk, Augusztin Mónika tanárnő nélkül, aki fáradhatatlanul szervezte a jobbnál-jobb programokat. (Leszámítva persze a bazaltos meglepetést!)     
A nyolc év alatt remek embereket ismertem meg. Olyan barátokat szereztem, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Igyekszünk minél többet találkozni, még akkor is, ha az ország különböző pontjain tanulunk. Tudom, hogy rájuk mindig számíthatok és én ezekért a barátokért vagyok a leghálásabb a giminek.

- Mikor döntötted el, hogy hol fogsz továbbtanulni érettségi után?

A pályaválasztást illetően még 12. osztályban is elég bizonytalan voltam. Anyukámmal napokon keresztül bújtuk a felvételi tájékoztatót, hogy megtaláljuk a megfelelő szakot. Annyit tudtam biztosan, hogy valami matekos, számolós dolgot szeretnék tanulni és semmiképpen sem szeretnék magolni. Így esett végül a választás a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy és számvitel szakára. Amikor beadtam a jelentkezésemet, még azt sem tudtam mi az a számvitel, most pedig ezzel töltöm a mindennapjaimat.

 - Megkaptad-e a kellő felkészítést ehhez a gimiben?

Azt gondolom, hogy minden szükséges felkészítést megkaptam a gimiben a sikeres érettségihez. A gazdasági irány miatt elsősorban az emelt matek érettségi volt a legfontosabb számomra, ami a matek fakton megszerzett tudásnak és az otthoni gyakorlásnak hála jól sikerült. A matek mellett az idegen nyelvek voltak a felvételi tárgyaim. Angolból és németből is nyelvvizsgáztam és érettségiztem. A sikeres felvételim kulcsa a pluszpontok miatt a két nyelvvizsga volt, amit a két, számomra legkedvesebb pedagógusnak, Baranyiné Hornyák Judit és Simon Katalin tanárnőknek köszönhetek. A tőlük tanultakat a mai napig használom a munkám során is.

- Említetted, hogy későn döntöttél a pályaválasztás ügyében. Mit gondolsz, jól döntöttél-e, szívesen csinálod-e azt, amit választottál?

Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy és számvitel szakán, számvitel specializáción vagyok végzős hallgató. Az egyetemen eltöltött pár év alatt kiderült, hogy jól választottam a felvételinél és megtaláltam azt a területet, amivel foglalkozni szeretnék a jövőben. Már az első évben megtetszett a számvitel logikus felépítése, és az a tény, hogy pontosságra és precizitásra van szükség ahhoz, hogy valaki igazán jó szakember lehessen ebben a szakmában. Az egyetemi évek alatt többször voltam demonstrátor a Pénzügyi Számvitel Tanszéken, illetve tagja vagyok egy számvitellel foglalkozó diákszervezetnek is. A diákszervezetnek hála lehetőségem volt egyes tantárgyakból vizsgafelkészítőt tartani az egyetemen. A tanítás gyorsan a szívügyemmé vált. Azóta is szívesen tartok órákat, legyen szó 70-80 fős felkészítőről vagy kiscsoportos korrepetálásról.

- Miért kezdtél el már az egyetem mellett dolgozni?

Azért, mert szerettem volna a gyakorlatban is megtapasztalni azt, amit tanulok. Harmadév elején kerültem a BDO Magyarországhoz, mint könyvelő gyakornok. [A BDO a világ ötödik legnagyobb könyvelő, könyvvizsgáló, professzionális tanácsadó hálózata.] Már az első pillanatban nagyon szimpatikus volt a cég, jelenleg is itt dolgozom könyvelő asszisztensként. Az elmúlt másfél év alatt rengeteget tanultam a kollégáimtól, akiket mára már a barátaimnak mondhatok. Szakmailag az eddigi legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy rám bízták több cég teljes körű könyvelését is. Ez óriási megtiszteltetés és elismerés volt. A munkám során nap, mint nap találkozom megoldandó problémákkal, amelyek olykor igazi kihívást jelentenek, ám szívesen foglalkozom ezekkel, legyen szó egy aggódó külföldi ügyfél telefonhívásáról vagy a könyvelő program funkcióinak megfejtéséről. A jövőben is olyan munkát képzelek el magamnak, ami folyamatosan a fejlődésre és gondolkodásra ösztönöz.

- Köszönöm a beszélgetést!

Volter Etelka

Az interjú megjelent 2019. január 14-én a Ceglédi Panoráma online oldalán is.

120 év - 120 diák 10. Interjú - Halmi Lajos (érettségi éve: 2005)

Halmi Lajos a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett. Bár nem tanítottam, de nem lehetett nem ismerni őt. Ha a nevét hallom, ma is egy fordított napi kortes műsor jut eszembe, ahol "Anettkát" játszotta nagy sikerrel. Már egészen kis korában elhatározta, hogy a "fellegekben kíván járni".

- Mikor végeztél a gimiben?

2005-ben érettségiztem Baranyai Krisztina tanárnő osztályában. Ennek lassan 14 éve, de aktívan él bennem minden perce, ahogy az azt megelőző 4 év is, mely meghatározó volt számomra. Kellemes emlékeket és jó barátokat szereztem a gimis évek alatt, akikkel mindig felidézzük a közös, legtöbbször humoros emlékeket. Volt bőven belőlük!

- Miért választottad a gimit nyolcadik után?

Már az általános iskolás évek alatt határozott elképzelésem volt a jövőmet illetően, amihez tudtam, hogy feltétlen egyetemre vagy főiskolára kell járnom. Ebben a legnagyobb segítséget már akkor is a gimi nyújtotta, hiszen innen felvételiztek a felsőoktatási intézményekbe a legjobb eséllyel a diákok.

- Milyen volt az osztályod, hogy emlékszel a gimis évekre?

Nagyon jó osztályom volt, összetartó és vidám hangulat jellemezte az év mindennapját. Nem telt el nap nagy nevetések nélkül. A gimi mellett laktam a függőfolyosós emeletes házban, így a többiek látták, amikor indultam reggel és mentem a folyosón. Ha olyan teremben volt első óránk, amelynek ablakai a házunkra néztek, akkor végigtapsolták, drukkolták az utamat a túloldalról. Hát a szomszédok furán néztek. Nem unatkoztunk. Sokakkal a mai napig tartom a kapcsolatot, de akikkel nem, azokról is tudom, hogy merre vitte az útjuk az elmúlt években.

- Mikor döntötted el, hogy "mi leszel, ha nagy leszel"? Kaptál-e ehhez elegendő muníciót a gimiben?

A pályaválasztást számomra nem okozott fejtörést, mert gyerekkoromban eldöntöttem, hogy repülni szeretnék. Ennek tudatában tettem meg minden lépésemet. Angolos osztályba jártam és matematika- fizika fakultációt választottam, melyek rendkívül biztos alapot adtak az életem további szakaszaiban és kimondottan a repülésben, a többi tantárgy mellett.

- Ennek megfelelően hol tanultál tovább?

Gimi után egyenes út vezetett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre (a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jogelődje), mivel engem a katonai repülés vonzott leginkább. Itt repülő műszaki tanulmányokat folytattam itthon és az Egyesült Államokban, majd had- és biztonságtechnikai mérnökként diplomáztam. A katonai pilótákat akkoriban diploma után képezték, így az egyetem utolsó évében jelentkeztem. A felvételi szigorú orvosi vizsgálatból, személyes elbeszélgetésből és angolt tesztből állt, sok jelentkező közül én voltam az egyik, akit felvettek a meghirdetett kevés helyek egyikére. Ez a program a Nato Flying Training in Canada (NFTC) volt, mely során rengeteg elméleti és gyakorlati tudásra tettem szert a repülés világában. A kiképzés Szolnokon kezdődött és Kanadában folytatódott, ami egy igen intenzív tanulási folyamat és nem utolsó sorban egy szuper élmény volt.

- Jelenleg hol dolgozol?

Most a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison látok el repülőgép-vezetői beosztást, főhadnagyi rangban. Jelenleg az Antonov-26 és az Airbus A319 tartozik az aktív típusaim közé.

- Család, gyerekek? Hogy telnek a mindennapok?

Otthon is vidáman és aktívan telik az idő, hiszen Zsanival a feleségemmel két szép gyerekünk van: Blanka és Ervin, akik gondoskodnak arról, hogy sportosan és kreatívan teljen majdnem minden percünk.
- Köszönöm a beszélgetést!

Volter Etelka

Az interjú megjelent 2019. január 13-án a Ceglédi Panoráma online oldalán is.

120 év - 120 diák 9. Interjú - dr. Keveházi Katalin (érettségi éve: 1975)

Fotó: Bobkó Anna

Dr. Keveházi Katalin 1975-ben érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Történelem-latin szakos középiskolai tanár, finnugor nyelvész, egyetemi könyvtáros. 1983-ban szerzett egyetemi doktorátust a JATE Bölcsészettudományi Karán régi magyar irodalom és irodalomelméletből. Négy, ma már felnőtt, gyermek édesanyja. 2013-tól a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtárának főigazgatója.

- Az általános iskola után miért ezt a gimnáziumot választottad?

Családunk Pilisen élt, Budapestre nem szívesen jártam volna be, így Monor és Cegléd között választhattam. A ceglédi gimi patinásabb volt, jó hírű, és - nem utolsó sorban - valamikor egy-két évig édesapám is ide járt.

 - A gimis évekből mire emlékszel szívesen vissza?

Barotai Barnabás volt az osztályfőnökünk. Ennyi év távlatából már sok részletre nem emlékszem. De az megvan, hogy nagyon szerettem az osztályomat, osztálytársaimat. Jól megvoltunk egymással iskolán belül és kívül. Az én iskolán kívüli lehetőségeimet jócskán korlátozta a bejáró lét, a viszonylag ritkán járó vonatok indulása és érkezése. De - köszönhetően a kialakult barátságoknak - egy-egy ott alvás is megoldható volt, így azért a gimis évek nélkülözhetetlen házibulijai megvoltak. Ha jól emlékszem, a korszak fontos filmjét, az Eper és vért is a gimis barátokkal láttam a ceglédi moziban, de egész biztosan együtt hallgatunk Pink Floydot, Emersont, Lake & Palmert, és hasonló, az ízlésemet a mai napig meghatározó zenéket.

- Mi segítette a pályaválasztásodat? Megkaptad-e a kellő felkészítést ehhez a gimnáziumban?

Harmadikban valahol nagyon az első helyezettek közé kerültem az országos latin versenyen, s akkor jöttem rá, hogy ez az, ami nekem kell. Latint elsőben Radványi igazgató úrtól, aztán három évig Velkey Imre bácsitól tanultam - abszolút biztos alapokon állt minden tudásom. Más kérdés, hogy a gimiben nem voltunk hozzászokva olyan tömegű szövegfordításhoz, amit az egyetemen elvártak, de belerázódtunk. A latin mellé hosszas hezitálás után a történelmet választottam, mint olyat, amit kedveltem, és amiről tudtam, hogy Szűcs Gergő tanár úr mellett nagy hiátusok nemigen maradhattak.

- Hol tanultál tovább?

A szegedi JATE-n, latin-történelem szakon. Harmadévben harmadik tárgyként felvettem a finnugor nyelvészetet, aztán pár év múlva az ELTE-n elvégeztem a könyvtár szakot is.

- Egyetem után hol kezdtél dolgozni?

Ötödéves koromban Karácsonyi Béla - akkor éppen Horatiust olvastam nála, de több tárgyat is tanított az évek során -, az egyetemi könyvtár akkori főigazgatója megkérdezte: nem volna-e kedvem a könyvtárban dolgozni. Akkor ezt öntudatosan visszautasítottam, hiszen az egyetemi évek alatt középiskolai latintanárnak készültem. Mint kiderült, végzésem környékén éppen nem nagyon volt kereslet erre. Sok hónapos meddő álláskeresés után bekopogtam a főigazgató úrhoz, és megkérdeztem: áll-e még az ajánlata. Nem haragudott, és nagyon szép feladatot kaptam. Több frissen végzett kollégával együtt a régi nyomtatványok és kéziratok gyűjteményét kellett kialakítanunk: meghatározni, milyen elvek alapján kerülnek ide a dokumentumok, kiválogatni, rendezni, feldolgozni azokat. A muzeális gyűjteményt megcsináltuk, a feldolgozás már a 90-es években elektronikusan is elkezdődött. A gyűjteményre építve elindítottuk a régi könyves könyvtáros képzést, ami nagyon sikeres és népszerű lett. E képzés keretei között végre volt lehetőségem a latin nyelv tanítására - büszkén vettem észre magamon, hogy ösztönösen is Imre bácsi módszereit alkalmazom.

2003-tól új feladatot kaptam: a könyvtár feldolgozó osztályának a vezetője lettem. Ez fontos időszak volt, hiszen 2004-ben történt meg a szegedi egyetemen a könyvtárak integrációja: mintegy 80 kisebb-nagyobb kari, intézeti, tanszéki könyvtár költözött be az erre a célra tervezett és felépült új épületbe. A költözés évekig tartó tervezés és előkészületek után rekordgyorsasággal, alig három-négy hónap alatt lezajlott. Ezzel párhuzamosan kellett kialakítani az új, a korábbinál lényegesen nagyobb intézmény struktúráját, meghatározni feladatait, működésének szabályait.

- Jelenleg mivel foglalkozol?

Most én vagyok az egyetemi könyvtár főigazgatója, már a második ciklusban. Izgalmas és nehéz feladat egy ekkora intézményt vezetni: közel 130 munkatársunk van, másfél millió nyomtatott és több százezer elektronikus dokumentumot szolgáltatunk, napi 2-4 ezer olvasó jön be a könyvtárba. Az egyetemnek 12 kara van, szinte az összes tudományterület megjelenik az oktatásban, kutatásban. Az a dolgunk, hogy mindezeket szakirodalommal, tananyaggal, kutatástámogatással, képzéssel, tájékoztatással szolgáljuk ki.

A könyvtár továbbra is fontos tanulási tér és találkozási pont, de egyre többen vannak, akik be már nem jönnek, csak távolról, online használják a szolgáltatásokat. Ezek az utóbbi másfél évtizedben nagyon sok újdonsággal bővültek - és bővülnek folyamatosan -, ami állandó tanulásra, tapasztalatszerzésre, szakmai fejlődésre kényszerít bennünket. Az ország egyik legnagyobb könyvtáraként jelen vagyunk a fontos országos projektekben, szakmai szervezetekben, megszerzett presztízsünket igyekszünk konferenciákon, szakmai fórumokon is erősíteni. Nagyon szoros kapcsolatot tartunk a felhasználóinkkal: elsősorban a bel-, és külföldi hallgatókkal, oktatókkal, az egyetem egységeivel, karaival, vezetésével, hogy tudjuk, kinek mire van szüksége. Figyeljük a hazai és nemzetközi jó gyakorlatokat, próbálunk előre felkészülni a várható igényekre. Hasonlóképpen fontos, hogy a fenntartóval tudassuk: a könyvtárnak milyen erőforrásokra, szabályozásra van szüksége ahhoz, hogy magas színvonalon láthassa el feladatait.

- Családról is ejtsünk néhány szó!

Férjem szintén könyvtáros, az MTA Könyvtár és Információs Központ főigazgatója. 1985 és 1991 között négy gyermekünk született. Ők már felnőttek, és - szinte hihetetlen a sok-sok, különböző városban töltött egyetemi év, Erasmus-ösztöndíj, külföldi távollét után - most éppen mindannyian Szegeden élnek. Két unokám van, a harmadik májusban fog megszületni.

- Hogy állsz a szabadidővel? Jut-e ideje egy könyvtárosnak, főleg ilyen felelősségteljes beosztás mellett olvasni?

Mióta a gyerekek kirepültek, és a háztartási feladataim is erőteljesen lecsökkentek, újra van időm annyit és olyan figyelemmel olvasni szépirodalmat is, mint utoljára gimis koromban. Barátaimmal pár évig még egy olvasókört is csináltunk, amit mindannyian nagyon élveztünk. Családunkban nagyon erős hagyománya van a természetjárásnak, kirándulásnak: kisebb-nagyobb utakra és különféle felállásban gyakran járunk túrázni itthon és külföldön.

- Sok év elteltével visszatekintve a gimnáziumi évekre, mit tartasz a legfontosabbnak?

Nagyon fontos számomra, hogy a ceglédi gimnáziumba jártam. Természetesen megbecsülendő a tudás, amit a gimis évek alatt összeszedtem, de még fontosabb az az értékrend, amit az intézmény - valóban hiteles és a mai napig példát jelentő tanárain keresztül - közvetíteni tudott. Azt gondolom, hogy ezt kerestem akkor is, amikor a saját gyerekeim jártak iskolába, és mindig megnyugtató volt számomra, amikor egy-egy iskolában valami hasonlót felfedeztem.

- Köszönöm a beszélgetést!

Volter Etelka

Az interjú megjelent a 2019. január 12-én a Ceglédi Panoráma online oldalán is.

120 év - 120 diák 8. Interjú - Perlaki Gabriella (érettségi éve: 2009)

Perlaki Gabriella nevét az ’56-os forradalom 50. évfordulójára készített plakátja tette ismertté a gimnáziumi évek alatt. Érettségi után könyvtárosnak tanult, jelenleg is ezen a területen dolgozik: a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárának munkatársa.

- Mikor végeztél a gimiben?

2009-ben érettségiztem. Négyéves képzésben vettem részt, matek-angolos osztályban. Azóta is nagyon sokat köszönhetek osztályfőnökömnek, Takách Juditnak, amiért kiharcolta, hogy még a gimnázium alatt szerezzük meg a középfokú nyelvvizsgát! Ma is hasznosítom azt az angoltudást, amit tőle kaptam. És persze nagyban megkönnyítette az egyetemi éveimet is!

- Miért választottad a gimit nyolcadik után?

Mert még nem rajzolódott ki konkrétan, milyen szakmát szeretnék utána tanulni, és ez lehetőséget adott arra, hogy minden téren képezzem magam. Szinte bármilyen tárgyból érettségizhettem. Egyik kedvenc hobbim a rajz, és nagyon örültem, hogy ebben sokat tudtam fejlődni, mind az órák alatt, mind a gimnáziumban működő Körte szakkör keretében. És természetesen 5. tárgynak a rajz érettségit választottam.

E mellett a másik nyomós érv a gimnázium leánykara volt. Jutka néninek [Soltészné Lédeczi Judit - karvezető] köszönhetem, hogy eljuthattam Európa több nagy országába is. Rengeteg barátot ismerhettem meg, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. A nyári próbák, a buszon való utazás, Jutka néni szentenciái sokszor eszembe jutnak még manapság is.

- Milyen volt az osztályod? A gimis évekből mire emlékszel?

"A"- sok voltunk. Ezzel mindent elmondtam. Alapvetően vidámak. Voltak köztünk hangadó fiúk, ők minden napnak megadták az alap lendületét, s szegény osztályfőnökünknek néha meg kellett küzdenie velünk. Sokan jártunk szakkörökre, különórákra, az osztályból sokan voltunk énekkarosok is. Remélem, tanáraink emlékezetében is inkább a vidámságok, az osztály humora maradt meg a rossz emlékek helyett.

- 2006-ban tizedikes voltál, s máris maradandót alkottál.

Ekkor volt az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója és mind városszerte, mind a gimiben nagyon sok megemlékezés volt. A gimnázium plakátversenyt is hirdetett az ünnepi év kapcsán. 
Rónai Gábor biztatására adtam be az A/3-as méretű rajzot, de én akkor az esélytelenek nyugalmával indultam. Azért rajzoltam pasztellel, mert akkor gyakoroltam, ismerkedtem jobban a technikával. Mint később kiderült, azért esett az én plakátomra a választás, mert ez színes volt, nem fekete-fehér.
A kórus is készült külön emlékműsorral, én inkább akkor arra készültem. Aztán, már nem emlékszem milyen órán, bemondták a hangosbemondón, hogy le kell mennem az igazgatói irodába. Nagyon meg voltam ijedve, hogy mi történt, korábban soha nem jártam még Gyuri bácsi [dr. Kürti György igazgató] irodájában. A többiek "húztak" is rendesen kifelé menet, hogy miért hívhatnak. Akkor tudtam meg, hogy a rajzomra esett a választás, és ha beleegyezem, akkor ez lesz a rendezvények plakátja, fő logója. Meg is hatódtam, hirtelen azt se tudtam, mit kéne mondani, de nyilván beleegyeztem.

- Az osztályod is kitett magáért. A fordított napról is jó emlékeid lehetnek.

Az osztály nagy büszkesége, hogy amikor 2007/2008. tanévben elindultunk a Diákdiri választáson, megnyertük Kiss Katinkának a diákdiri címet. Katinka volt a második a sorban, akkor ez nagy dicsőség volt nekünk. [Szokol Fedóra volt az első 2001-ben] Az arra való készülés, póló készítés, dekorálás, süti sütés maradandó élmény maradt. A pólóm még most is megvan valahol.

- Mikor és hogyan döntöttél a pályaválasztást illetően?

Ebben elég nagy szerepe volt a gimi könyvtárosának, Terike néninek [Mezeiné Kónya Terézia - iskolai könyvtáros] is. Miután 9.-ben osztálykönyvtáros lettem, gyakran és sokat időztem a sulikönyvtárban. Nem csak az intéznivalók miatt, hanem később már érdeklődés, szórakozás miatt is. Ezután kezdtem nézegetni a képzéseket, így találtam rá a könyvtáros szakra.
Sokat köszönhetek az osztályfőnökünknek is a felvételi lapok, határidők betartását illetően.

- Hol tanultál végül tovább?

A Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának, könyvtár-informatikus szakára vettek fel. A hároméves képzés keretében (bachelor) kiadói szakirányt tanultam: könyvszerkesztés, tördelés, képszerkesztő programok.

Mivel Szegeden mesterszak is indult, itt fejeztem be a könyvtáros képzést két évvel később, tartalomszolgáltató szakiránnyal. Nagy öröm volt, hogy akkor az osztályból többen jöttünk Szegedre, két gimis osztálytársammal együtt költöztem egy albérletbe az egyetem alatt.

- Az egyetem után hol kezdtél dolgozni?

A bölcsészkar mellett van a Klebelsberg Kuno Könyvtár. Itt épp akkor üresedett meg több hely, amikor megkaptam a diplomámat. Jelentkeztem, és két héten belül már kezdhettem is. Mondhatjuk, hogy szerencse, vagy véletlen, de akkor is, most is elég szerencsésnek éreztem, érezhetem magam.

-Jelenleg mivel foglalkozol?

Most már 5. éve dolgozom a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárában. Alapvetően tájékoztató munkatárs vagyok, de háttéridőben folyóiratokkal, kötészettel foglalkozom nagyon sokat. E mellett a Hungarika Különgyűjtemény gondozója, karbantartója vagyok. Olvasókört működtetünk havonta és virtuálisan a Facebookon, túrákat tartunk a könyvtárban a hallgatóknak, ahol a működést, keresést mutatjuk be. Folyamatosan próbálunk lépést tartani a gyorsan fejlődő informatikai változásokkal, és képezzük magunkat is, hogy a felsőoktatási igényeket is ki tudjuk szolgálni.

Célom ebben az évben a felsőfokú nyelvvizsgára való készülés, szeretném letenni az írásbelit és a szóbelit is. Itt lehetőségem van nap, mint nap külföldi hallgatókkal kommunikálni, és a munkám szempontjából is hasznos lehet, ha megszerzem a vizsgát. 

- Magánéletedről is mondanál néhány szót?

Párommal márciusban lesz 8 éve, hogy együtt vagyunk, többek között miatta kerestem munkát Szegeden. A házasság tervben van, a baba majd utána következik. 

Hobbiként és kikapcsolódásként próbálok sokat olvasni, követni az irdatlan mennyiségű új megjelenést a szórakoztató irodalomban. Mostanában sokat olvasok angolul, és kortárs magyar szerzőktől, valamint több éve vezetek az olvasásokról könyves blogot.

Újabban a patchwork technikával kísérletezem, sok mindent készítettem varrógéppel karácsonyra.

- Köszönöm az interjút!

Volter Etelka

Az interjú 2019. január 12-én megjelent a Ceglédi Panoráma online oldalán is.

120 év - 120 diák 7.Interjú - Léé Noémi (érettségi éve: 2018)

Léé Noémi 2018-ban érettségizett a gimnáziumban. A nyílt tekintetű, mindig mosolygó, vidám leányka már kisgimnazista korában az iskolai közösség aktív tagja volt. Később rendszeresen lehetett látni, hallani őt a helyi médiában.

- Nyolcosztályos tagozatra jelentkeztél, ahova sikeresen be is kerültél. Miért választottad tízévesen a gimnáziumot?

Azért választottam a gimit negyedik osztályban, mert úgy gondoltuk szüleimmel, hogy több lehetőség van ott, mint egy általános iskolában. Ez mind a tanulás és programok terén is elmondható a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumról. Több nyelv közül választhattunk, magasabb szinten tanultuk a tantárgyakat és számos esemény volt minden évben a gimiben.

- Nyolc évig tartoztál egy közösséghez. Ha jó a csapat, ez gyorsan elrepül. Milyen volt a gimis osztályod, milyen élményekre emlékszel vissza szívesen?

Nyolc év hosszú idő. Ezalatt az idő alatt nagyon sok minden történt az osztályunkban. A sok kellemes emlékhez nagyban hozzájárultak tanáraink és osztályfőnökünk. Szerencsésnek tartom magam ebből a szempontból, mert mindig megkaptuk a kellő támogatást, biztatást, felkészítést és segítséget. Felejthetetlen élményt nyújtott számomra a sok verseny, a Christmas partyk, egészségügyi és sportnapok, a Faschingok és a kulturális bemutatók. Osztályunk győzelmei már 5. osztályban elkezdődtek, hiszen mi nyertük a gólyanapi vetélkedőt, de a 2017-es diákdiri választást is. Az osztálykirándulások és az iskolai programok alkalmával egyre inkább összekovácsolódott az osztályunk. 28 fővel zártuk ballagáskor a névsort, viszont az osztályunk 29. tagja volt G. Bíró Lilla tanárnő.

- Ezek szerint jó választás volt a gimi. De a sok jó program mellett beszéljünk a tanulásról, a továbbtanulásra való felkészülésről is!

Úgy gondolom, hogy a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium a lehetőségek tárháza. Aki tehetséges a művészetben, akkor annak lehetősége van fejlesztenie magát a rajz szakkörökön, aki szeret énekelni, akkor ő tagja lehetett a gimnázium méltán híres leánykarának, aki a reál tantárgyakat kedveli, az csatlakozhat a szakkörökhöz és részt vehet versenyeken. Aki szereti a verseket, az irodalmat, annak ajánlani tudom a magyar szakköröket. A sportolni szerető diákok is megtalálják helyüket a különböző sportágakban és rendezvényeken. 
A gimiben a nyelvtanáraimnak köszönhetően sikerült angol és német nyelvből középfokú nyelvvizsgát szereznem, jelenleg a felsőfok elérése a cél.

- Mit tartasz legnagyobb gimis sikerednek?

11. osztályos koromban megnyertem a számomra legmegtiszteltetőbb címet a gimnáziumban, ami az Év Diákja.

- Tudom, hogy végig nagyon jó tanuló voltál, de valahogy mindig volt időd részt venni az iskolai programokon, sőt igen hamar megcsapott a média szele is. Már középiskolásként igen "nagy" emberekkel találkoztál!

Ötödik osztályos koromtól kezdve aktív résztvevője voltam az iskolai programoknak. A szavalóversenyek, idegen nyelvi versenyek indulója voltam, ezt követte a különböző rendezvényeken való szereplés és műsorvezetés. Nemcsak Cegléden, hanem a lakóhelyemen, Albertirsán is aktív résztvevője vagyok a közéletnek, például a Gerje-Party Fúvósegylet koncertjeit immár 3. éve konferálom. 14 éves koromban lettem a Cegléd Rádió és a Ceglédi Club TV műsorvezetője és szerkesztő-riportere. Ennek kapcsán számos alkalmam nyílt interjút készíteni a helyi középiskolák diákjaival, tanáraival, valamint hírességekkel is, pl. Várkonyi Andrással (a Barátok Közt Vili bácsija), Koltai Róberttel, Kudlik Júliával, a Wellhelloval, Halott Pénzzel, Caramellel, Gundel-Takács Gáborral, Sárik Péterrel, Vastag Csabával, Péterffy Borival, Baranyi Ferenccel, dr. Zacher Gáborral, Herendi Gáborral, Mező Misivel és Vujity Tvrtkoval.

- Hol jelentek meg az interjúk?

2016-tól a lakóhelyemen lévő Albertirsai Híradó című újságban jelentek meg cikkeim. Ezen felül néhány alkalommal a Ceglédi Panoráma is megosztotta írásaimat.

- Jól gondolom, hogy a rádiózás magával ragadott téged?

2015 őszén néhány gimnazista és volt gimnazista társammal szerveztünk egy maratoni rádiózást, 72 órás műsort vezettünk a Local FM "stúdiójában", ami a tanári szoba előtti teret jelentette. Ugyanebben az évben vettünk részt a Mária Rádió által meghirdetett Országos Riporter Kerestetik Versenyen, amelyre Vágó Sándor tanár úr készített fel bennünket. A fordulókon továbbjutottunk és végül mi állhattunk a dobogó legfelső fokára.

- Ezután számodra nem volt túl nehéz a pályaválasztás.

Ezek az átélt események vezettek ahhoz, hogy már nagyon hamar eldöntöttem, hogy műsorvezetéssel szeretnék foglalkozni. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem  Társadalomtudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Karán médiatudomány- és kommunikáció szakon vagyok elsőéves hallgató. Nagyon szeretek itt tanulni, különösen azért, mert a gimnáziumban megkaptam a kellő alapokat ahhoz, hogy itt is tudjam nyújtani azt a teljesítményt, amit elvárok magamtól.

-Köszönöm a beszélgetést!

Volter Etelka

Az interjú megjelent 2019. január 6-án a Ceglédi Panoráma online oldalán.

120 év - 120 diák 6. Interjú - Hegedűs Ágota (érettségi éve: 1976)

Hegedűs Ágota 1976-ban érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Három évtizedes pedagógusi munka után váltott, s azóta a város politikai életében tölt be meghatározó szerepet. Jelenleg Cegléd város alpolgármestere.

- Miért választottad a gimnáziumot nyolcadik után?

A nagykőrösi óvónőképzőbe szerettem volna menni, de sajnos nem vettek fel. Ezért választottam a gimnáziumot másodikként, amit soha nem bántam meg.

- Hogyan emlékszel vissza a gimnáziumi évekre?

Velkey Imre bácsi osztályába jártam, nagyon jó osztályunk volt. A sport a mindennapjaink része volt, kosárlabdáztam a gimi csapatában. Fantasztikus osztálykirándulásokra emlékszem és remek őszi munkákra. Volt egy szűk baráti társaság, akikkel házibulikat szerveztünk, jókat szórakoztunk. A házibulik része volt az igényes játék, a világmegváltó beszélgetések.

- Mikor és hogyan döntöttél a pályaválasztást illetően?

Akkor indultak a fakultációs képzések a gimnáziumban, amikor mi másodikosok voltunk. Elvette a kedvem a felsőfokú óvónőképzőtől a nagykőrösi sikertelen felvételi, nem tudtam, hova is menjek továbbtanulni. Ezért gyors- és gépírás faktot választottam, amiért az osztálytársaim kisebb rendűnek gondoltak, mert ez egy gyakorlati oktatás volt. Osztályfőnököm azzal biztatott - amikor erről panaszkodtam - hogy fognak engem még irigyelni a többiek a gyakorlati tudásomért. Hittem is meg nem is, de az idő Őt igazolta. Két évig tanultam és kitűnő eredménnyel vizsgáztam. Azóta is használom a gépírást, jó döntés volt.

- Érettségi után hol folytattad?

Érettségi után a gyors-és gépírást használva elhelyezkedtem az EVIG vállalatnál, mint titkárnő. Rövid idő alatt rájöttem, hogy ez nem az én pályám, ezért elkezdtem a felvételire tanulni és megpróbáltam a Kecskeméti Óvónőképzőbe felvételizni, ami sikerült is.

- Tehát mégis visszakanyarodtál az eredetei elképzelésedhez. Hol kezdtél dolgozni?

Első munkahelyem a főiskola elvégzése után a Pesti úti óvoda volt, ahol az akkori kitűnő vezető, Temesváriné Csilla megtanított mindent, amit egy fiatal munkaerőnek tudni kellett. Pontosság, következetesség, kellő szigor, őszinte nyílt kommunikáció, szakmai alázat, szokásrend kialakítása. Azokból az évekből éltem sokáig és a mai napig is eszembe jut egy-egy mondata. Az óvoda világa, a pedagógia, a nevelés közel állt hozzám, éreztem, hogy jó helyen vagyok, de szerettem volna továbbképezni magam, ezért először a Jászberényi Tanítóképzőt, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemet végeztem el. 1985-től a Dózsa György Középiskolai Kollégiumba kezdtem dolgozni, ahol 1992-ben megpályáztam az igazgatói állást. 18 évig voltam az intézmény igazgatója, ahonnét 2010-ben hívtak a Polgármesteri Hivatalba dolgozni.

- Mit csinálsz jelenleg?

Cegléd város humán politikájáért felelős alpolgármester vagyok.

- Ez bizony elég nagy váltás. De azért feladatkörödből adódóan nem szakadtál el egészen a pedagógiától, szoros kapcsolatot ápolsz az oktatási intézményekkel, illetve sok olyan feladatod van, amikor közvetlenül emberekkel vagy kapcsolatban.

Valóban nagy váltás volt ez a korábbi munkámhoz képest, az ott szerzett tapasztalataimnak azonban nap mint nap igen nagy hasznát veszem alpolgármesterként. Ma is vallom azt, hogy a lelkemben mindig pedagógus voltam és vagyok, s ez a szemlélet teremti meg a képességet arra, hogy az iskolákkal kapcsolatos döntésekben vagy éppen a pedagógusokkal való kapcsolattartás során lássam a “másik oldalt" is. Értem és átérzem a problémáikat, legyen szó mindennapi ügyekről, vagy az igazán nagy, komplex és együttgondolkodást igénylő feladatokról.

Az emberekkel való kapcsolat valahogy belém van “kódolva", és jobban hiszek a beszélgetés, a személyes jelenlét erejében, mint bármi másban, hiszen ez semmi mással nem pótolható.  Szeretek jelen lenni azokban a helyzetekben, amikor erre szükség van és megélni olyan pillanatokat, amelyeket csak közösségben jó megélni. Mindig örülök, ha ott lehetek egy újabb kiállítás megnyitón, kulturális eseményen, megemlékezésen vagy egy-egy szépkorú ceglédi lakos köszöntésén.

- Néhány szót ejtenél-e a családodról?

Két gyermekem van, akik szintén a Kossuth Lajos Gimnáziumba jártak. Mindketten felsőfokú tanulmányokat folytattak. A férjem matematika tanár.

- A végén még kanyarodjunk vissza néhány szó erejéig a gimnáziumhoz, hiszen, ha jól tudom, a mai napig élő kapcsolat fűz össze azokkal, akikkel együtt végeztél…

Az a szűk baráti társaság, akikkel a gimnáziumi évek alatt is együtt voltunk, a mai napig összetart. Rendszeresen találkozunk, tudunk egymásról. Meghatározók voltak az életemben a középiskolai évek, az ottani kapcsolatok, barátságok, tanári példaképek. Büszke vagyok rá, hogy a Kossuth Lajos Gimnázium tanulója lehettem.

Köszönöm a beszélgetést!

Volter Etelka

Az interjú megjelent 2019. január 2-án a Ceglédi Panoráma online oldalán is.

120 év - 120 diák 5. Interjú - Bimbó Brigitta (érettségi éve:2005)

Bimbó Brigittát a gimnázium leánykarának útjain ismertem meg jobban. Örökké vidám, mosolygós arcú lány volt, és ez azóta sem változott. Ha valami történt, akkor Bimbike - mert ez volt az ő "becsületes" neve - biztosan ott volt a kör közepén. De meg is fordíthatnám a dolgot, ahol ő ott volt, biztosan történt valami. A következő beszélgetésből kiderül, hogy ez a mai napig így van.

- Mikor érettségiztél?

Szerintem 2006-ban…, bár ezt sosem tudom biztosan. (Most sem sikerült eltalálni, mert 2005-ben. - A szerk.) Úgy telik az idő, és olyan furcsa ezt kimondani, hogy már 12 éve. Pedig olyan, mintha csak pár éve lett volna.

- Miért választottad a gimit nyolcadik után?

Nem én választottam, hanem az itt végzett általános iskolás tanáraim javasolták, én pedig hallgattam rájuk. Jól tettem. Nyársapáti vagyok, ide jártam óvodába és általános iskolába is. Ebben a tökéletes falusi ʹburokbanʹ éltem 14 éves koromig. Ismertem minden fűszálat, előre köszöntem mindenkinek, anyukám csomagolta a tízórait. Cegléden csak akkor jártam, ha nagyobb bevásárlást tartottunk. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy ott ülök a felvételi elbeszélgetésen a gimnázium egyik termében. Arra tisztán emlékszem, hogy Tompa Tibor tanár úrhoz kerültem, akinek harsányan elpanaszoltam, hogy "milyen furcsa, hogy itt városon nem köszönnek vissza az emberek "! Ő csak nevetett, és azt mondta: "B.B., avagy Bimbó Brigitta, micsoda alliteráló név, Bridget Bardo…föl van véve!" Akkor még föl sem fogtam, hogy a sok orvos és ügyvéd gyerek közé bekerült az egyszeri parasztcsalád egyetlen leánya. Mesebeli fordulatnak hangzik, de tényleg így van.

- Milyen volt az osztályod? Hogyan emlékszel vissza a gimis évekre, tanáraidra?

A gimis évek alatt jöttem rá arra, hogy igenis művész beállítottságú vagyok. Ennek ellenére egy reál osztályba kerültem, matekos, azaz c osztályos lettem, Hamar László tanár úr vezényletével. Szerettem, hogy mindenkit a természetes lazaságával a helyiértékén kezel. Mindenkihez meg volt a maga nyelvezete az osztályon belül. Tudott minket egyénként és közösségként is kezelni - bár ez néha nem is volt olyan egyszerű. Egészen gyorsan rátaláltam a hozzám közelállókra, és velük "keménymagot" alkotva vittük végig a gimis éveket önfeledten és boldogan.
A legmeghatározóbb tanárom, természetesen Rónai Gábor tanár úr volt, de szerintem nem csak én vagyok így ezzel. A mai napig emberi és művészi példaképként áll előttem. A rajzfaktokon éreztem a legfelemelőbb szabadságot és boldogságot. Kiélhettem alkotási vágyam és tudásszomjam egyaránt. Az én korosztályom érettségizett először két szinten és én választottam az évfolyamból egyedül a rajzot érettségi tantárgyként. Már akkor is nagy volt a tananyag mennyisége művelődéstörténetből, hiszen közel 600 műtárgyat, épületet, szobrot, festményt kellett ismerni, a különböző stílusok jellemzőit, a hozzájuk tartozó történelmi és irodalmi vonatkozásokat mind tudni kellett a vizsgára, de a mai napig ebből a tudásomból élek. Szabadon alkotni és gondolkodni, csak úgy, ahogyan Gábor teszi! Gondoskodó, apai nézése, jó szava, terelgető életvezetési tanácsai felbecsülhetetlenek. Ő már akkor is látott, amikor más még csak nézett engem! Nem csak tanár volt, hanem barát is, bizton mondhatom.
A másik, egész életen átívelő, meghatározó közösség, természetesen a gimnázium leánykara volt. Szorgalmasan minden kedden, de ha kellett szombaton, vagy a nyári szünetben is bent voltunk a nagyteremben, és fáradhatatlanul próbáltunk és gyakoroltunk. Jutka néni is egy olyan személy az életemben, akivel a mai napig megmaradt egy olyan bensőséges viszony, ami semmihez nem fogható. Az idén augusztusban mutattuk be a ceglédi Patkós Irma Színházzal az István, a király című rockoperát. Rékát, Koppány lányát alakíthattam benne. Ez mindig is egy szerep álom volt számomra. Sok száz ceglédi látta az előadást, mára már azt mondhatom, hogy több mint kézezer. De a sok-sok ember közül Jutka néni véleménye számított a legjobban, amikor augusztusban odajött az előadás után és gratulált. Az a dicséret felért egy Oscar-díjjal. Hiszen, ha ő megdicsér, akkor az tényleg jól sikerült. Őszinte szakmai véleményére mindig számíthatok és ő az, aki megérti, hogy előadás közben mivel küzdöttem vagy nem küzdöttem - technikailag és művészileg egyaránt. Neki olyat is el lehet mondani, amit más biztosan nem értene. Értő, anyai odafigyelése felbecsülhetetlen.

Réka szerepében István, a király c. rockoperában (2018) Fotó: Juhász István

A szüleimen kívül a kórusnak köszönhetem, hogy beutazhattam Európát, hogy megtanultam csapatban dolgozni, megtanultam buszon öltözni J, megtanultam minden körülményben a feladatra koncentrálni. Megszámlálhatatlan élménnyel gazdagodtam! Épp ezen a nyáron hívott meg Szebeni Szilvi barátnőm - pont a rockopera főpróba hetében -, hogy énekeljünk együtt a zenekara egyik készülő cd-jén. Énekkaros koromban nem szerettem szólót énekelni, mert nagyon izgultam, mára meg főszerepeket játszom a színházban, énekes műsorokat adok és cd-n szerepelek. Ennél szebb ívet el sem lehet képzelni egy pályán. Biztos vagyok benne, ha nincs a leánykar, ami minőségi munkára, alázatra, más tiszteletére és zeneszeretetre nevel, akkor ma nem tartok itt az életutamon, ahol tartok.

- Mikor és hogyan döntöttél a pályaválasztást illetően?

A pályaválasztást illetően először nem én, hanem a szüleim döntöttek. Én már gyerekkorom óta mondogattam, hogy színésznő szeretnék lenni, de ezt ők nem tartották rendes, kenyérkereső szakmának, így tanácsukra Szegedre jelentkeztem a tanárképző főiskolára, rajz-tanító szakra. Azonnal föl is vettek. Két évet húztam le albérletben Újszegeden, de a harmadik év őszén kijelentkeztem a főiskoláról és hazaszöktem. Semmi gondom nem volt az iskolával, sőt! Ám, titokban beadtam a jelentkezésem a ceglédi Patkós Irma Művészeti Iskolába színész szakra és föl is vettek. Akkor még csak felnőttképzés volt, ide érettségi után, egy hetes "rostálás" során kerülhetett az ember. Gyönyörű három év következett, és olyan közösség formálódott, akikkel meg lehetett alapítani a Patkós Irma Színházat. Ők a választott családom már tíz éve. Szeged és a tanítói pálya - szüleim nagy bánatára - egy időre "sutba téve".

- Hogy érzed, kaptál-e kellő muníciót az élethez a gimnáziumban?

Utólag visszagondolva hatalmas anyagmennyiséget lenyomtak a torkunkon, és ez olyam lexikális tudást adott az élethez, ami felbecsülhetetlen. Minden tanárom egytől egyig hatalmas egyéniség volt. Ittuk Gulyás Zoli bácsi szavait a töri órákon, ám rettegtünk az óra előtti szünetben, vajon ki fog aznap felelni. A fizikához, kémiához, bár tudtam sosem lesz közöm, mégis imádtam a Tűri házaspár személyiségét, stílusát, így mindkettőből ötös voltam. Itt tanultam meg, hogy rengeteget számít a tanár személyisége, sokat hozzátesz a tantárgyhoz. Egyszerűen "zabáltam" a földrajzot Keresztúri Krisztina tanárnő olvasatában. Később erre alapoztam erdészeti tanulmányaimat.
A kellőnél jóval többet kap itt az ember. Egész életre való tudásanyagot, emberséget, tiszteletet sikerült elsajátítanom a gimiben, ami a kivételes tanári karnak köszönhető.

- Bár szereztél végzettséget, színész lettél, de ezzel még nincs vége a kalandjaidnak.

Igen, végül színész lettem. Kipróbálhattam magam a szolnoki Szigligeti Színház deszkáin is, de mégis visszatértem a szülővárosomba, Ceglédre. Aztán színész éveim alatt egy különös szenvedély, a vadászat szele csapott meg, és úgy döntöttem, hogy erről is többet szeretnék tudni. Így visszamentem Szegedre, és elvégeztem az erdész-vadgazda képzést. Azok is szép évek voltak.  Volt olyan, hogy egy szombati napon mezei nyulat vadásztunk a ceglédi tanyavilágban, majd estére mentem Szolnokra játszani a színházba. E két szenvedély a mai napig meghatározza az életem: a természet és a színház.

- A két szenvedély közül melyik lett a nyertes, hol kezdtél el dolgozni?

Első munkahelyem egy állami erdészetnél volt. Hat évet dolgoztam erdész-vadgazdaként egy 1200 hektáros erdő közepén, egy Makovecz Iroda által tervezett hatalmas épületkomplexumban, egyedüli nőerdészként. Évente közel 4000 ember járt nálunk, akiknek megmutattam az erdő és a vad szépségét. Előadásokat tartottunk a fenntartható fejlődésről, flóráról-faunáról. Közben kenyeret sütöttünk, lovagoltunk, vadat etettünk és fára másztunk. Az én tantermem az erdő volt. Négy, erdőben eltöltött év után, született rólam egy cikk, egy országos erdészeti szaklapban Az erdő csalogánya címmel, hiszen az erdő mellett a színház és az ének ugyanúgy jelen volt az életemben. Előfordult, hogy színházat csináltam az erdőben vagy csak egyszerűen énekeltem és verseltem művészeti fesztiválok Szín/Erd-ész tagjaként mezítláb, patakparton, fáról lelógva, manónak öltözve, vagy népviseletben egyaránt.

 - De ennek a korszaknak is vége lett. Most mit csinálsz?

Jelenleg, a polgármester úr hívására hazaköltöztem szülőfalumba, és fölépítettünk egy erdei iskolát Nyársapáton is. Hazahoztam az erdészetnél megszerzett tudást. Jövő tavasszal megnyitjuk kapuinkat és várjuk sok szeretettel a tudásra és a jó meleg, friss kenyérre éhezőket. Emellett elvégeztem egy rendezvényszervező képzést is, így a nyársapáti művelődési ház rendezvényszervezője lettem.  

Andó László igazgató úr kérésére visszatértem tanítani a Patkós Irma Művészeti Iskolába, ahol van egy kilencedikes színész osztályom, akiknek ének- és hangképzést tanítok.  Játszom a színházban, és állandó jelleggel teljesítjük színészbarátaimmal a környékről és az országon túlról érkező felkéréseket. Így kerültem kapcsolatba a Dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik gyermekotthonával Erdélyben, Székelyhídon, ahová kimentünk énekelni egy gyereknapon. Olyan nagy hatással voltak rám az ott tapasztaltak, hogy idén már a második alkalommal rendeztem meg a "Nincs kis segítség, avagy Mindenki számít" elnevezésű cipős doboz akciót. Tavaly még csak egy árvaháznak tudtunk segíteni, de idén már két gyermekotthon részesedett az adományokból. Öt települést és közel 20 gyűjtőpontot fogtunk össze segítőimmel. Jövőre többen leszünk és nincs megállás. Ezt a hógolyót már elindítottam és szerintem "adománylavina lesz belőle" a rengeteg jóakaratú, segítőkész embernek köszönhetően.

- Ha valakivel egy egész életen át történik ennyi minden, mint veled ilyen fiatalon, az is sikertörténet lenne. Úgy látom, téged a siker arra sarkall, hogy azonnal tovább lépj, még több mindent tegyél. Látszik rajtad, de azért megkérdezem, jól érzed magad a bőrödben?

Nagyon szerencsés embernek érzem magam. Mindig mikor visszatérek életem bármely színterére, szeretettel fogadnak, és mosolygós arcokkal találkozom. Azt csinálhatom, amit szeretek és ezzel adhatok az embereknek. A mai elanyagiasodott világunkban pénzzel nem megvehető dolgokat adok az embereknek: egy érzést, egy gondolatot, vagy akár egy mosolyt - a művészet és a természet erejével! És ezt sokkal fontosabbnak tartom bármi másnál! Megyek előre ezen az úton, és tovább írom a mesémet, mert csodák igenis léteznek, csak meg kell látnunk őket!

- Köszönöm a beszélgetést!

Volter Etelka

Az interjú megjelent 2019. január 2-án a Ceglédi Panoráma online oldalán is.

120 év - 120 diák 4.Interjú - Orosz Adrienn (érettségi éve: 2018)

A leendő anyagmérnök: Orosz Adrienn

A gimnáziumban a decemberi pályaorientációs nap egyik legfiatalabb meghívott vendége Orosz Adrienn volt, aki az idén [2018] érettségizett, jelenleg pedig a Miskolci Egyetemen tanul duális képzési rendszerben.

- Miért választottad annak idején a gimit?

- Ez egyfajta családi hagyomány volt nálunk, nagypapám, édesapám, az ő testvére, édesanyám és nővérem is a gimibe járt, ezért szerettem volna én is ide járni. Amikor nyolcadikos voltam, ellátogattam a nyílt napra, és rögtön megtetszett a gimi hangulata. A festmények a falon és a lépcsőforduló a díszterem előtt nagyon különlegesek, a látogatott órák pedig nagyon jó hangulatban teltek.

- Utólag hogy érzed, jó választás volt-e?

- Igen. Egyetemistaként tudom értékelni, hogy mennyi mindent megtanítottak nekünk középiskolában. Nyilván az is számít, hogy milyen fakultációra jelentkeztünk és ezután milyen pályát választottunk.
Emellett sok szép emlékkel gazdagodtam a gimiben eltöltött négy év alatt.

- Hol és hogyan kerültél kapcsolatba a duális képzéssel?

- Tizenkettedikben félév környékén ellátogatott a Miskolci Egyetem az un. school-túra keretében a gimnáziumba is, akkor hallottam először erről a képzésfajtáról. Nagyon megtetszett, ezért mindenképp ki akartam próbálni.

- Konkrétan milyen szakra jelentkeztél? Lány létedre miért éppen erre?

- A Műszaki Anyagtudományi Karra, az anyagmérnök alapképzésre jelentkeztem. Eredetileg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre szerettem volna jelentkezni, és iparbiztonsággal foglalkozni, mert szerettem volna a tűzoltók munkáját segíteni. Persze édesanyámtól sokszor hallottam, hogy "kislányom, nem tudnál valami nőies munkát választani"?
Sajnos az NKE egészségi okokból nem jött össze, ezért a már fent említett school-túrán hallottak alapján döntöttem úgy, hogy megpróbálom ezt a pályát.
Mivel hiányszakma, nagy szükség van további szakemberekre, ezért bátorítok mindenkit, hogy akit érdekel a műszaki pálya, az anyagok szerkezete és felhasználhatósága, próbálja meg ezt a pályát.

- Mit jelent pontosabban a duális képzés?

- A Miskolci Egyetemen 2015 óta folyik duális rendszerben képzés, és a lényege, hogy az elméleti oktatás a felsőoktatási intézményben, a gyakorlati képzés pedig a választott gazdálkodó szervezetnél folyik. Duális hallgatóként így bepillantást nyerhetünk az általunk választott cég működésébe, megismerhetjük a vállalati kultúrát, valamint a legkiválóbb szakemberektől tanulhatjuk meg a szakma fortélyait. Nem elhanyagolható, hogy a tanulmányaink befejezésekor pedig már komoly szakmai gyakorlattal rendelkezhetünk. Sőt, lehet, már munkaszerződéssel a zsebünkben vehetjük át diplomát.

- Milyen tapasztalataid vannak eddig a képzéssel? Javasolnád-e másoknak is?

- Szeptembertől novemberig tart a szorgalmi időszak az egyetemen, utána pedig januárig a cégnél dolgozom. Én az Ecseri Kft.-hez jelentkeztem duális képzésre. Nekem nagyon tetszik mind az elméleti képzés az egyetemen, mind a cégnél töltött idő. Valóban látom, hogy milyen fontos, hogy az órán tanultakat gyakorlatban is elsajátíthassuk. S hogy a diplománk mellett már gyakorlati tapasztalatunk is lesz, ezért hiszem, hogy jobb, mint a hagyományos képzés. Érdemes kipróbálni mindenképp, javaslom a jelenleg végzős diákoknak is.

- Köszönöm a beszélgetést.

Volter Etelka

Az interjú 2018. december 18-án megjelent a Ceglédi Panoráma online oldalán is.

120 év - 120 diák 3.Interjú - Palásti Attila (érettségi éve: 2004)

Decemberben pályaorientációs napot tartottunk a gimnázium, ahová visszahívtunk egyetemista és már pályán lévő volt diákokat. Egyikük Palásti Attila volt, aki 2004-ben érettségizett Tompa Tibor osztályában.

- Elárultad, hogy már általános iskolás korodban is politológusnak készültél. Hogy talál ki az emberfia 14 évesen ilyen pályát magának?

Akkoriban jelentek meg a tévében a fiatal politikai elemzők. Tetszett az, hogy egy közéleti eseményt mennyiféle szempont alapján lehet vizsgálni. Kicsit jobban utána olvastam, és megtetszett ez a tudomány.

- Tehát már a biztos pályaválasztás tudatában jelentkeztél a gimnáziumba. Milyen volt az itt eltöltött négy év?

Az volt a jó a négy év során, hogy mindannyian kifejezetten az általunk kiválasztott pályára tudtunk készülni. Sokat segítettek a fakultációs órák, ami az egyetemi felvételire készített fel - én még ugye "régi típusú" érettségit tettem le-, de utólag azt vettem észre, hogy sokat számított pl. a Filmklub, amit Rónai Gábor tanár úr vezetett.

- S mivel a négy év alatt nem változott a cél, jelentkeztél az egyetemre.

Igen, ennek megfelelően adtam be az egyetemi jelentkezést is. Praktikus képzési hely Budapest lett volna, de az ELTE-ről egy ponttal lemaradtam, így végül a miskolci bölcsészkar politológus képzésére kerültem be. Egyáltalán nem bántam meg, egyrészt a képzés színvonala nem maradt el a Budapestiektől, másrészt vidéki egyetemként a diákélet pezsgőbb volt.

- Hol kezdtél el dolgozni az egyetem elvégzése után?

A "katonagyerek" lét jelentős szerepet játszott a szocializációban, ezért a biztonságpolitika szakirányt választottam, innen a 2009-es végzés után egyenes út vezetett - az akkor még létező -  Nemzetvédelmi Egyetemre, és tudományos segédmunkatársként még az egyetemen megkezdett kutatásom folytattam, és írtam egy tanulmányt Albániáról. Mivel sokkal inkább gyakorlatias ember vagyok, hosszú távon nem elégített volna ki az elméleti munka, ezért közben jelentkeztem egy pályázatra, amin az Európai Unió Tanácsának 2011-es soros elnökségének lebonyolítására kerestek embereket. Így kerültem a Honvédelmi Minisztériumba, mint kiderült csupa pályakezdővel egy csapatba. A program végén majd minden kollégám bekerült a HM ilyen-olyan szervezeti egységébe. Én is így kötöttem ki 2012-ben egy akkor alakuló osztályon, aminek a feladata a személyes adatok védelme, és közérdekű adatok nyilvánosságának koordinálása lett. Ez egy teljesen új szakma volt, amit meg kellet tanulnom, ill. egy olyan szakterület, ami addig a Honvédségen belül nem volt, a nulláról kellet felépíteni.

- Közben ismét beiratkoztál az egyetemre.

Igen, képeztem magam, szereztem egy szakokleveles munkajogi tanácsadó végzettséget, ill. beléptem a Magyar Adatvédelmi Tudatosságért Társaságba is. Jelenleg egy nagyon nagyszabású átalakítás van folyamatban a Honvédségen belül, az osztályom is megszűnik pl., azonban a jogutód szervezet felajánlott egy beosztást, így január 1-től a HM Jogi Főosztályán fogok dolgozni.

- Mi az, amire büszke vagy az eddigi munkád során?

Összességében a karrieremmel kapcsolatban arra vagyok büszke, hogy új szakterületen teljesen kezdőként is tudtam bizonyítani, ill. minden átszervezési hullámban kaptam lehetőséget egy picit magasabb szinten folytatni a munkám.

- A munka mellett ejtsünk néhány szót a családról is!

A karrieremben rendkívül stabil alapokat jelent a család. A feleségem szintén politológus, az egyetemen ismerkedtünk meg. Budapesten élünk 2010 óta, 2015-ben házasodtunk össze. Hozzám hasonlóan Ő is "pályaelhagyó", pénzügyi végzettséget szerzett, és egy elektromos autózással foglalkozó cégnél dolgozott legutóbb.

- Jelenleg azonban nem dolgozik, mert…

Februárban megszületett kisfiunk, Bálint, aki nagyon kíváncsi, és aktív baba. Mind testi, mind az elsajátított képességei szempontjából több hónappal előrébb jár a koránál. Ennek megfelelően minden egyes szabad percünket leköti. Furcsa érzés volt az elmúlt 10 hónap, de most már tudatosult bennünk, hogy család vagyunk.

Volter Etelka

Az interjú 2018.december 15-én megjelent a Ceglédi Panoráma online oldalán is.

120 ÉV - 120 DIÁK 2.Interjú - Licsák Zoltán (érettségi éve: 2011)

Licsák Zoltán, a maratonfutó -szoftverfejlesztő

"Mindenki tud futni húsz mérföldet. A következő hat az, ami igazán számít."
Barry Magee

Licsák Zoltán 2011-ben érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Emlékszem rá, amikor még gimnazistaként a legnagyobb melegben is rótta a köröket a gimnázium körül. Célja a maratoni táv teljesítése volt. Kicsit csodabogárként tekintettem rá, hogy képes több órán keresztül is körbe-körbe futni, mindazonáltal csodáltam az eltökéltségét, kitartását. Azóta eltelt néhány év, s Zoli igen "kifutotta magát".

- Kezdjük a tanulmányaiddal, munkáddal, hol végeztél, mit csinálsz, amikor nem futsz?

Az Óbudai Egyetem - Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karán végeztem 2017 tavaszán villamosmérnökként, de a programozás is mindig közel állt hozzám. 2017 júliusa óta a Lufthansa Systems Hungáriánál dolgozom szoftverfejlesztőként.

- Sipos István ultrafutó szerint: "Mindenkiben ott van a 2:20-as maraton, csak van, akiben egy kicsit mélyebben." Te mikor kezdted el keresni, hogy benned milyen mélyen van?

A gimnázium utolsó évében rájöttem, hogy jól megy a futás és amikor tesiórán játékóra volt, akkor én mindig futottam. Az érettségi évének őszén le is futottam a maratont Budapesten. Ettől kezdve rendszeresen edzettem tavasztól őszig a saját tudásom szerint. Később ceglédi sportolóktól is kaptam tippeket hatékonyabb edzésmódszerekhez. 2016 tavaszán egy véletlen találkozásnak köszönhetően megismertem Szabó Gábort, aki az ország egyik legjobb hosszútáv futója, s azóta már az edzőm. Két éve a Sashegyi Gepárdok tagja vagyok. Tulajdonképpen innen kezdve mondhatom, hogy komolyabban futok, és kisebb versenyeken már dobogós helyezést is elérek.

- Milyen nagyobb versenyeken vettél részt eddig?

Kétszer futottam le a maratont, de ahhoz még "kicsi" vagyok. Amióta komolyabban csinálom, vissza léptem a rövidebb távokra, 5 km-től egészen 15 km-ig versenyeztem. Idén kezdtem el a félmaratonra versenyszinten tekinteni. Márciusban voltam Varsóban egy nemzetközi félmaratonon, illetve tavasszal a Vivicitta és ősszel a Wizzair Félmaratonon. Ez utóbbi egyben az Országos Félmaratoni Bajnokság is. Most november elején volt Las Vegasban egy szintén nemzetközi félmaraton. Ennek az útnak köszönhetően volt lehetőségem futni a Badwater Ultramaraton útvonalán is néhány kilométert, ami a világ legnehezebb ultramaratoni versenye.

- Hogyan készülsz ezekre a versenyekre?

Heti két alkalommal, a csapattal közösen edzünk, a többi napra pedig személyre szabott edzéstervet kapok. Nyáron és télen hosszúak és lassúak a futások, míg ősszel és tavasszal rövidebbek, de gyorsak. Az edzéstípustól függően heti 80-120 km-t teljesítek 6-7 napra elosztva.

- Tudom, a futás élménye számít, de azért ejtsünk pár szót az eredményekről is!

Jelenleg a leggyorsabb tempót egy félmaratonon, Varsóban futottam, ahol 1:23:06 alatt értem célba.
Néhány éve sikerül egy ceglédi csapatot összetoborozni a Bicogó Maratonra, amin két alkalommal bronzot, három alkalommal pedig aranyat nyertünk. Cégen belül is szoktunk csapatot szervezni, akikkel tavaly a Budapest Maratonon párban 3. helyezettek lettünk, idén nyáron egy neves félmaratonon trióban szintén 3. helyezést értünk el.
A november elején megrendezett Las Vegas félmaratonon (teljes nevén: Rock ’n’ Roll Marathon & 1/2 Las Vegas) abszolútban 118. helyezést értem el, ami jónak számít egy ekkora versenyen, hiszen több, mint 45000 futónál kellett gyorsabbnak lennem.
November végén volt egy nagyszabású félmaraton Siófokon, ahol kategória 3. helyezett lettem.
Ezeken felül kisebb versenyeken rendszeresen érek el jó helyezést, idén 11-szer álltam dobogón.

- Las Vegasba édesanyád is elkísért, aki testnevelő tanár.

Igen, édesanyámmal mentem. Nagyon büszke mind a futásban elért eredményeimre, mind az utazás teljes lebonyolítására. Azt hiszem, ez mindkettőnk számára maradandó élményt jelent. Mindig is támogatott engem a futásban, örülök, hogy épp egy ilyen szép helyre tudott elkísérni.

- Kívülállóként bizony unalmasnak, fárasztónak tűnik a hosszútávfutás. De úgy tudom, ennek ellensúlyozására időnként vicces dolgokat is kitaláltok, amivel feldobjátok a hangulatot.

Igen, idén már negyedik alkalommal vettem részt a Női Futógálán, természetesen nőnek öltözve. Szerencsére nem csak én vagyok ennyire elvetemült. Egy nagyjából 10 fős, otthonkában futó férfi csapathoz szoktam csatlakozni. Ezen az eseményen, a mezőny legvégén futva, poénkodva biztatjuk a hátul futó lányokat. Ez igen vicces, és a hangulat, ami egy ilyen nagyszabású versenyen van, az elmondhatatlan.

- Gratulálok az eddigi eredményeidhez, és ahogy ismerlek, okozol te még meglepetést…

Volter Etelka

Megjelent 2018.december 11-én  a Ceglédi Panoráma online oldalán is.

120 ÉV - 120 DIÁK 1. Interjú - Szebeni Szilvia (érettségi éve: 2005)

Palmetta zenekar, középen az együttes énekesnője
Szebeni Szilvia

“Ha segítesz másokon, az téged is épít, többé, jobbá tesz!

Nem tudsz úgy átvinni valakit a csónakodon a túlsó partra, hogy Te magad is meg ne érkezz!"
Böjte Csaba

Egy jótékonysági akció során kerültem kapcsolatba Szebeni Szilviával, a gimnázium egykori tanulójával.

- Mielőtt belevágunk a beszélgetésbe, áruld el nekünk, mikor is jártál a gimibe. Ha jól számolom, kerekítve a 120 évből 3,3%-ot "jegyzel".

- Györe Sándorné osztályába jártam, 2005-ben érettségiztem.

- Nyolcadik osztály után miért éppen a gimit választottad?

- Általános iskola után a továbbtanulás kérdésében nálam fontos szerepe volt annak, hogy tovább tudjak foglalkozni az énekléssel, amit addig csak hobbiszerűen műveltem. Ezért esett a választásom a Kossuth Lajos Gimnáziumra, hiszen Soltészné Lédeczi Judit tanárnő által vezetett leánykarnak igencsak jó hírneve volt. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az énekkar miatt a 120 évnek nem csak a 3,3%-ában jártam a Gimnáziumba, hiszen a főiskolás éveim alatt is visszajártam énekelni.)

- Hogy telt a négy év a gimiben?

- Nagyon jó osztályközösségünk volt, ha nem is napi szinten, de 13 év után is többekkel tartjuk a kapcsolatot, követjük egymás életét, segítünk egymásnak. A gimnáziumi időszak meghatározó részévé vált az életemnek. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, nagyon sok tapasztalatot szereztem, így mindig is hálás szívvel fogok visszagondolni életemnek erre az részére.

- Említetted, hogy az énekkar volt a döntő szempont, ami miatt a gimit választottad. Mennyire határozta ez meg a további életedet?

- A Leánykarban eltöltött évek sokban segítettek abban, hogy hangilag is fejlődjek, ami viszont ennél is fontosabb, hogy olyan barátságok köttettek, amelyek végig fogják kísérni az életemet. Mi sem jobb példa erre, minthogy zenekarom, a Palmetta zenekar legújabb nagylemezére vendég énekesnek meghívtam Bimbó Brigittát is énekelni, akinek barátságát szintén a leánykarnak köszönhetem, hiszen ott ismerkedtünk össze.

- A gimi után a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán folytattad tanulmányaidat, viszont nem fejezted be.

- Így van, diplomát nem szereztem, nem éreztem magaménak ezt a pályát. S bár az énekléshez semmi köze, munkaügyi ügyintézőként dolgoztam éveken át, míg meg nem született második gyermekem. Az ő születése után 6 hónappal, 2015 januárjában keresett meg a Palmetta zenekar vezetője, hogy menjek hozzájuk énekelni. Akkor még velem együtt 3 énekesnő volt a zenekar frontján, mára a zenekar újragondolása után én maradtam egyedül a mikrofonnál. A nagy változások közepette életet adtam harmadik gyermekemnek is, így jelenleg főállású anya vagyok, s mellette énekelek.
Kérlek, mutasd be nekünk a Palmetta zenekart!
-A Palmetta zenekar alapvetően egy hagyományőrző népi rock zenekar, de azért ez nem ennyire egyszerű. A csapat nem csak a zenészekből áll, hiszen a produkcióhoz hozzátartozik három pár néptáncos, Gömbi a road, valamint egy fő hangmérnök. Tehát összesen tizenhárom fő.  Három produkciót működtetünk ugyanazzal a csapattal. Van egy rock műsorunk, egy akusztikus hangszerelésű produkciónk, valamint egy interaktív gyermek műsorunk. A Palmetta zenekar idén lett 10 éves, ezt az évet a jótékonyság jegyében töltöttük. A Böjte Csaba atya által vezetett Szent Ferenc Alapítvány által üzemeltetett gyermekotthonoknak adtunk koncerteket, s az évünket is Csaba testvér gyermekeinek szóló karácsonyi koncerttel fogjuk zárni. Emellett ebben az évben a sok hazai helyszín mellett Floridában, Sarasota-ban is koncertezhettünk az ottani Magyar Fesztiválon, novemberben megjelent a 6. nagylemezünk Kavalkád címmel, valamint idén még arany lemezes is lesz a gyermekeknek szóló lemezünk. Igazán termékeny évet fogunk zárni!

- Gratulálok! Azt hiszem, ez nem mindennapi sikertörténet. De térjünk át arra, hogy család, három gyermek és ennyi munka mellett hogyan jut időd még a jótékonyságra is?

-Ha már a zenekarral jótékonykodunk, úgy gondoltam a privát időm egy részét is a jótékonyságra fogom fordítani idén is. Szűcs Orsolya barátnőmet szeptember elején vittem ki Szamosardóra a Kós Károly Általános Iskola és Szórványkollégiumba. A Petőfi Programnak köszönhetően tevékenykedik az intézményben, s ő hívta fel a figyelmemet, hogy segítségre lenne szükségük. Gyűjtést szerveztem, melyhez első körben csatlakozott Böcskei Rita Kapuvárról, aki szintén nagyon jó barátnőm, s november végén már mentünk is egy hatalmas adag adománnyal. Meggyőződhettünk róla, hogy az adományok a lehető legjobb helyre kerültek. Salamon Roland, aki nemcsak zenésztársam a Palmetta zenekarban, hanem nagyon jó barátom is, segített nekünk az út lebonyolításában.  A tartós élelmiszerek, ruhák mellett decemberben a bentlakásban élő gyermekeknek karácsonyi ajándékot is viszünk. Ők leveleket írtak, hogy mit szeretnének Karácsonyra, s ezeket a kívánságokat az "Angyalok" mind teljesítik! A kívánságlistát közzétetettem a közösségi oldalamon, s már néhány óra múlva minden kívánság a beteljesülés útjára lépett! Vannak még csodák! Huszonkét gyermek kívánsága teljesül a bentlakásban, amiért nagyon hálás vagyok minden adományozónak.  Közben többen is csatlakoztak hozzánk az ország különböző pontjain, ami szintén nagyon nagy dolog. A tartós élelmiszerek gyűjtése még most is folyik, igyekszünk egész tanévben besegíteni az intézménynek, hiszen 50 km-es körzetben ez az egyetlen magyar tanítási nyelvű iskola, tehát a fennmaradása igazán fontos.

A legapróbb segítség is sokat jelent, hiszen sok kicsi, sokra megy!

- Köszönöm a beszélgetést!

Volter Etelka

Az interjú megjelent 2018. december 7-én a Ceglédi Panoráma online oldalán is.

120. tanév

A Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban 2018. szeptember 3-án kezdetét vette a 120. tanév. Az évforduló alkalmából szeptembertől - júniusig tartó rendezvénysorozatot tartunk az intézményben, amelynek fővédnöke Földi László országgyűlési képviselő, aki szeptember 24-én ünnepélyesen megnyitotta az emlékévet.
Takáts László polgármester, Földi László országgyűlési képviselő, Fodor Gábor tankerületi igazgató és Gulyás Zoltán intézményvezető
Rónai Gábor gimnáziumi tanár által tervezett installáció az iskola előkertjében