Osztályfőnök: Sági Ferencné

60 éves érettségi találkozó

2026.október 3-án 11 órakor a Kossuth Lajos Gimnáziumban 60. érettségi találkozót tartottak a 4.B osztály végzett tanulói, mely nagyon jól sikerült. Volter Etelka tanárnő szeretettel fogadott minket. Az akkori osztálylétszám 29 volt, melyből a megemlékezésen 11 fő tudott részt venni, a többiek betegség miatt maradtak távol. Nagyon vártuk, hogy a felújított gimnáziumot láthassuk. A főépület előtti kopjafán koszorúval róttuk le kegyeletünket az elhaltak tiszteletére. A felújított épületet megcsodáltuk és megállapítottuk, hogy szépen, igényesen végzett munka történt. A Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium az ország 100 legjobb gimnáziuma közé tartozik. A tanárnő mesélt az eltelt idő történéseiről és a felújítással kapcsolatos intézkedésekről és változásokról. Megajándékozta a résztvevőket az Öregdiák Egyesület által készített, névre szóló emléklappal a találkozó tiszteletére, melyet nagy örömmel fogadtunk. Köszönjük a helyet és a segítséget.

A 4.B osztály nevében Fehér Lászlóné

IV.A osztályfőnök Burgmann Lászlóné, dr.Pipicz Imréné, Szabó Sándor

IV.B osztályfőnök Barotai Barnabás

IV.C osztályfőnök Tűri Béla

IV.D osztály Bíró Károly

Az osztályokat tanították még: Béres Károly, Bíró Károlyné, Bogdán Zoltán, Dr. Bajdik Zoltánné, Dr. Márkus Artúr, Giba István, Kurdics József, Kürti Béla, Kürti György, Lűr István, Polgár Lajos, Radványi Nagy József ig., Soltész Lászlóné, Sudár Magdolna, Süli Aladár, Szalkai Miklós, Szűcs Gergely, Tóth János, Tóth Mihály igh., Tóth Mihályné, Velkey András, Velkey Imre, Velkey Pál, Virrasztó Jolán

(A találkozóról készült további fotók és a CTV híradása is megtekinthető az egyesület honlapján.)

A találkozó programja

Radványi Nagy József igazgató sírjánál - Szebeni Lídia, Mezei József, Varga Ilona, Abuczky Sándor, Simonyi Péter

10.00 Koszorúzás Radványi Nagy József igazgató sírjánál a Kálvária temetőben

13.00-13.30 Gyülekező a gimnáziumban

13.30-16.30 (Helyszín a gimnázium díszterme)

• Köszöntő
• A felújított épület bemutatása
• 50 éve voltunk gimisek - visszaemlékezések
• Emléklapok átadása
• A találkozó zárása
• Közös fotó készítése
• Koszorúzás és mécsesgyújtás az iskola előkertjében álló kopjafánál

Licsákné Varga Ilona, volt D osztályos tanuló köszöntője

Kedves volt Diáktársaim!

Licsákné Varga Ilona megnyitójaSzeretettel köszöntelek Benneteket az 50 éves érettségi évfolyam találkozón, ráadásul a gimnázium 125 éves fennállását is ünnepeljük. Ez egy különleges évfolyam volt annak idején. Olyan hagyományokat teremtettünk, melyek a mai napig fennmaradtak az iskola életében: fordított nap április elsején, diákdiri, diáktanárok; pinceklub működtetése. Ezért gondoltuk, hogy így közösen is megünnepelnénk ezt a fél évszázadot.

Most érezzük igazán az idő múlását! Régen volt, amikor az iskolapadban ültünk, amikor átvettük az érettségi bizonyítványt és elbúcsúztunk egymástól, az iskolától.

Vajon a sors megadta az elképzelt álmokat?

Hajunk őszül, az élet ráncokat rajzolt az arcunkra, minden nehezebb, de a szívünk a régi és talán bölcsebbek is lettünk. Úgy gondolom, mindannyiunk nevében mondhatom, a sors időnként áthúzta a terveinket, voltak kudarcok, sikerek. Sokszor elestünk, felálltunk, kibírtunk mindent. Az élet erőssé tett bennünket.

Néha úgy érezzük, talán már öregszünk, de ez nem így van, csak telik az idő. Ugye milyen barátságosabban hangzik? Ha Rátok nézek, a szemetek ugyanúgy csillog, mint régen. Örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek!

Ma az idő is megáll, visszarepülünk a múltba, diákká válunk újra. Ugye milyen jó volt? Kívánom, hogy örüljünk még sokszor az ilyen találkozásoknak!

Vigyázzunk az egészségünkre! Isten éltessen bennünket még sokáig!

 Gulyás Zoltán igazgató bemutatja a felújított épületet

A találkozón megjelent tanáraink:

Béres Károly, Kürti György, Lűr István

Soltészné Lédeczi Judit levélben köszöntötte volt tanítványait. Dr. Bajdik Zoltánné, Barotai Barnabás, Burgmann Lászlóné, dr. Pipicz Imréné egészségi állapota, Süli Aladár családi programja miatt nem tudott eljönni.

Sajnos a többiek már nincsenek közöttünk.

A találkozón a visszaemlékezések sorát Nagyiday Adrienne, volt C osztályos diák beszéde nyitotta meg.

Nagyiday AdrienneKedves Ünneplő Diáktársaim! Kedves Tanáraink!

"Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,

Most gyertek, szabad mellű örömök

S pusztuljatok, bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg

S helyére ült a döbbent némaság:

Köröttünk már az Élet csörtetett. "

(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)

Az 1975. május 10-i ünnepség volt az utolsó közös együttlétünk, amikor az évfolyamunk ballagott. Körbejártuk az ismert termeket, helyeket, elbúcsúztunk az Alma Matertől.

Nem tudom, emlékeztek-e rá, hogy azon a ballagáson részt vettek néhányan az akkor jubiláló, akkor 50 éve elballagott öregdiákok közül (ők, az 1925-ben érettségizettek). És kissé furcsállva néztük őket: nahát… fél évszázada ballagtak??? Milyen öregek…!

És tessék…, most itt állunk mi, akik szintúgy 50 éve léptünk ki innen - az Ady szavaival - körülöttünk csörtető Életbe. 

Engedjétek meg, hogy pár gondolatot megosszak veletek az évfolyamunk tagjainak 50 éves múltjából.

Arra itt és most nincs lehetőség, hogy személyenként, egytől-egyig elmeséljük, mi is történt velünk az életben…  Mennyi élet-küzdelmen, fájdalmon és boldogságon, átélt nehézségeken vagyunk túl mindnyájan, akik most itt vagyunk. Ezeket az ember önmaga, a saját fejlődésének részeként kell, hogy értékelje. Mert mindenki, egytől egyig - ezt látatlanul is és a személyes, konkrét tények ismerete nélkül mondhatom - hatalmasat fejlődött éppen az átélt események, megélések következtében és hatására. Mert a fejlődés örök…

Amit el tudok mondani rólunk, az pusztán egy rövid áttekintés. A mögöttük levő emberek pedig egy egykori közösség, a Ceglédi Kossuth Gimnázium 1975-ben végzett ballagó diákjainak számokban kifejezhető életútját próbálják megmutatni.

Lássuk!

Osztályfőnökeink voltak:

A osztály Burgmann Lászlóné, dr.Pipicz Imréné, Szabó Sándor

B osztály Barotai Barnabás

C osztály Tűri Béla

D osztály Bíró Károly

Burgmann Lászlóné, Pipicz Imréné és Barotai tanár úr kivételével - akiknek ez úton is jó egészséget kívánunk -, sajnos már nincsenek az élők sorában. Tisztelettel és szeretettel gondoljunk Rájuk, és erőfeszítéseikre, amit oktatásunk-nevelésünk érdekében tettek az évek során.

Az osztálylétszámok:

1975-ben 107 fő érettségizett az évfolyamon. 2025-ben pedig 95 fő az évfolyam létszáma. 12-en végleg hiányoznak… (Az eredeti létszám11%-a)

A osztályból Habony Ágnes, Kerekes Tamás, Kliment Tibor, Romanek József.

B osztályból Lencsés Erzsébet, Molnár Katalin, Széchenyi János, Ungvári Mihály.

C osztályból Molnár László.

D osztályból Kecskés Lenke, Kiszely Katalin, Solti Attila.

Szeretettel emlékezünk elhunyt évfolyamtársainkra!

És most jöjjön néhány adat, az érettségi utáni továbbtanulásról és az életen át tartó tanulásról…

Elöljáróban elmondom, hogy az elhangzó adatok nem egy egzakt kutatás eredményei. Csak egy hozzávetőleges állapotot tükröznek. A valóság ennél sokkal-sokkal árnyaltabb.

Jó hír, hogy mindenki tovább tanult!

Érettségihez kötött szakképzettséget, technikusi minősítést szereztek az évfolyamból 30-an. (A teljes létszám 29%-a.)

Velük találkozhattunk a gyógyszertárakban, közétkeztetésben, bankban, hivatalokban, könyvelésen, ápolóként a kórházban, gázszerelőként, gépkocsivezetőként, kozmetikusként vagy vállalkozóként.

Felsőfokú főiskolai vagy egyetemi végzettséget szerzett az évfolyamból: 66 fő. (A teljes létszám 62%-a)

Ebből:

Pedagógusi, tanári szakképesítések (Összesen 42 fő, az összlétszám 39%-a). Óvónő lett 9 fő, általános iskolai tanító, tanár, könyvtáros 25 fő, zeneiskolai tanár 1 fő, gyógypedagógus 1 fő, középiskolai tanár 6 fő.

Egyéb más felsőfokú végzettség (24 fő, a teljes létszám 23%-a)

És lett belőlük: vízkutató, agrár, építész, környezetvédelmi és vegyész- mérnök, levéltáros, muzeológus. szobrász, mezőgazdasági gépész, matematikus, jogász, közgazdász, kulturális menedzser, orvos/szakorvos, gazdasági informatikus, biológus, fizikus.

10 főről nincs adatunk, ez az összes létszám 9%-a.

Második vagy harmadik diploma

Arról pedig végképp nincs egzakt adatunk, hogy az első diploma megszerzését követően szükségből/kényszerűségből vagy belső indíttatásból, esetleges pályamódosítás miatt hányan szereztek másod- vagy harmaddiplomát, azt gondolom, hogy a diplomások közül jóval többen, mint gondolnánk…

Néhány jellemző tényt még elmondok: a jogi vagy orvosi diplomás doktorok mellett 2 fő bölcsész doktori és 1 fő matematikai tudományokból doktori fokozatot szerzett. Hárman külföldön szereztek első diplomát.

És emlékezzünk a gimnáziumban töltött évekre azzal is, hogy milyen nagy szerelmek fonódtak közöttünk, és arra a 3 házasságra, amely évfolyam- vagy osztálytársak között köttetett.

És most nézzük meg a lakóhelyek változását!

1975-ben 77 fő ceglédi és 30 fő bejáró tanuló volt. 2025-ben 42-en laknak már csak Cegléden, 47-en Budapesten vagy a környékbeli városokban, 6-an részben külföldön, részben itthon. Nagy fokú, mintegy 55%-os volt az elvándorlás a végzéshez képest a ceglédi lakosok közül. Ennek legtöbbször a munkahely, az elhelyezkedés, a párválasztás és a családi kötelékek vagy a jobb megélhetési körülmények az okai. A mi korosztályunkban már megjelent a külföldi munkavégzés azokban a munkakörökben, amik Nyugaton keresettek, hiányszakmák voltak.

Összefoglalva:

Az eltelt 50 esztendő alatt számos tudományos-, technikai és társadalmi változást éltünk át a rádiótól és televíziótól a számítógépekig és a mesterséges intelligenciáig.

Gyermekeket neveltünk fel, és akinek van unokája, aktívan részt vesz most is a nevelésükben.

Ma mindannyian nyugdíjasok vagyunk. Néhányan még aktív pénzkeresők, mások már nem… többen aktív tagjai helyi vagy országos civil közösségeknek, mások kórusban énekelnek, sportversenyeket, hagyományőrző rendezvényeket szerveznek, természetet járnak, kertészkednek. Megint mások idős, beteg szülőt, hozzátartozót gondoznak, de mindannyiunk életében a család felé fordulás a jellemző.

Ha megkérdezik tőlünk, mit tartunk legfőbb értéknek az életünkben, szinte kivétel nélkül mind arra vagyunk büszkék, amit kitartásukkal és aktivitásukkal elértünk az életben - bármi is legyen az! - és természetesen a családunkra, amit igyekszünk ma is összetartani.

Bár messze- és szétvitt bennünket az élet, ma ezen a találkozón kicsit újra éljük a diákkorunk egykori napjait!

 A találkozó résztvevői a gimnázium dísztermében

Az egyes osztályok képviselőik által összegyűjtött gondolatokkal emlékeztek a gimnáziumi évekre.

Az A osztály képviseletében a diákéveket Reznák Erzsébet idézi fel.

 A IV.a osztály tagjai

A B osztály nevében dr. Keveházi Katalin mondta el visszaemlékezését.

Tanárainkra Keveházi Katalin emlékezikAz elmúlt évtizedek jócskán elhalványították az itt töltött négy év emlékeit. Az épületbe lépve mégis megcsapott a régi érzés, az idetartozás és a találkozások öröme.

Osztályunk - az 1975-ben érettségizett 4.b - sajnos már megfogyatkozott: az elmúlt években négyen elmentek közülünk: Ungvári Miska, a szigorú tekintetű, Molnár Kati, a mindig mosolygó, Széchenyi János, a mindannyiunk kedvelt Szöcskéje, meg legutóbb az Imre bácsi által "ökörszeműnek" (ld. Héra) nevezett Lencsés Zsóka. Emléküket megőrizzük.

Kedves-vicces-borús emlékek, diáktréfák idézése helyett a minket oktatókról szeretnék megemlékezni.

Tanáraink közül tizenöt, főleg a bennünket az utolsó évben tanítók vannak a tablón. A mi osztályunk kivételes szerencséje, hogy - latinosok lévén - tanárként is megismerhettük a szigorú és megközelíthetetlen Radványi igazgatót, akitől tartottunk ugyan, de mégis kedveltük, s aki a nyelv alapjait - rengeteg sententia kíséretében - lerakta.  Velkey Imre bácsi vette át tőle az osztályt, aki sokunk pályáját határozta meg emberismeretével, hatalmas műveltségével, mély humanizmusával. Az osztályfőnökünk végig Barotai tanár úr volt. Négy éven át viselte kellő derűvel és humorérzékkel, olykor morózusan minden ostoba ötletünket, olykor nagyobb zűrjeinket. Sose tudtuk meg, miért feleltetett mindig négyszemközt, az utolsó padban bennünket... Két magyartanárunk megtanított minket az irodalom, a versek szeretetére: Joli néni olykor elérzékenyülve (főként a nyugatosoktól), Bajdik Inci néni elfogulatlan szakmaisággal. Soltész Jutka néni nagy zeneművek megértését szolgáló narrációi a mai napig felidéződnek a művek hallgatása közben. A testnevelés órák akkoriban még nemigazán arra irányultak, hogy a testmozgást megszeressük: a kislabda-hajítás, a kötélmászás, vagy a kötelező szekrény-gyakorlatok sem Velkey Bandi bácsi, sem Süli Aladár idejében nem könnyítették meg ezt. Utóbbi esetében, aki csinos fiatalemberként vette át a lányok oktatását, még külön kínosnak éreztük a gyenge teljesítményt. Velkey Pali bácsi csendes humorérzékkel viselte, hogy a többség nemigazán rajong a fizikáért. Bogdán Zoli bácsi, miközben nagy léptekkel rótta a padsorok közti teret, kristálytiszta és logikus magyarázatokat adott a matematikai kérdésekről. Senkiről nem mondott le, és főleg nem éreztette a tantárgyhoz való képességek - nem kis - különbözőségeit. Az érettségi pillanatában úgy éreztem: az egyetemes és magyar történelemmel horizontálisan és vertikálisan tisztában vagyok (ezen a jó érzésen aztán az egyetem rontott egy keveset), köszönhetően Szűcs Gergő tanár úrnak, aki igyekezett összefüggéseiben bemutatni nekünk a történeti folyamatokat. Az Iván Szuszanyinról - és fiáról - szóló olvasmányra számos további memoriterrel együtt foszlányaiban a mai napig emlékszem: Szabó tanár úr - Szása bácsi - kíméletlenül bevasalta ezeket. Oroszul beszélni ugyan nem igazán tanultunk meg, de a megszerzett nyelvtani ismeretek és szókincs sokunk számára a felsőoktatásban is elegendőnek bizonyult. A földrajzot előbb Tűri tanár úrnál tanultuk - az országok és fővárosaik, a hegy-, és vízrajz, az ásványok felismerése alap volt nála -, majd megkaptuk a fiatal, éppen a gimibe érkezett Kürti tanárt, akinél a tantárgy határai kiszélesedtek, és új összefüggések tárultak fel. Polgár Lajos bácsi óráiból a művészettörténeti magyarázatok maradtak meg leginkább, meg az, hogy fura módon a műszaki rajz is izgalmas tud lenni.

Mit mindent kaptunk tőlük? A megosztott tudáson túl egyénekre szabott figyelmet, sokszor észrevétlen, és akkoriban talán nem is igazán értékelt támogatást. Megkaptuk annak lehetőségét, hogy reálisan tudjuk látni önmagunkat, segítséget abban, hogy jó kérdéseket tudjuk feltenni. Talán nem túlzás azt állítani, hogy elfogadó szeretetet.

Jó volt ide járni, köszönjük!

A IV.b osztály 2025-ben

A C osztály képviselőjeként Gál Mária emlékezett vissza az itt töltött évekre.

Kedves Évfolyamtársak! Szeretett Tanáraink!

Gál MáriaHa visszatekintünk, az 1971-75 közötti időszak - izgalmas idő volt. A Szovjetunió és szövetségesei prágai bevonulása már megérintette nyiladozó elménket. Jött a chilei terror, amikor Allende mellett tiltakoztunk. Olvastuk a beat-irodalmat és szamizdatban Orwelltől az 1984-et. Az Eper és vér hatása alól pedig hosszú időn át nem szabadultunk. Lelkesen énekeltük a Venceremost…

Jártunk a gimi ifjúsági klubjába, elméletben együttest alapítottunk, kosaraztunk a hőn szeretett Velkey Bandi bácsinál. Ságodi Rézike személyes emléke Bandi bácsiról: Az egyik legkedvesebb emlékem az, amikor három hét kosárlabda edzésről való hiányzás után Velkey Bandi bácsi számonkérő szavaira, azt mondtam, hogy csak azért járok edzésre, mert szeretem a tanár urat. (Nem voltam nagy erőssége a csapatnak, mert ott is mindig szorongtam) Bandi bácsi nevetve válaszolt: "Maga kosárlabdázni szeret Ságodi..." Én meg elkullogtam.

Volt, aki friss meleg kenyeret evett Mr. Szalkai óráján, mások meg az ablakból várták, mikor tűnik fel "Szőr" a szembeni oldalról, a strand mellől… Márkus tanár úr raktárába csak vonakodva mentünk be, Szása bácsinál megtanultuk, hogy mindent csak helyesen szabad megfogalmazni. Bíró tanár úr dupla óráin sokat énekeltünk a "sto sztait kacsajasz-t", természetesen, hogy húzzuk az óra érdemi részét. De az biztos, hogy tovább tanulva nem volt gondunk az orosz nyelvvel. Soltészné tanárnő és Béres Károly tanár úr ének órái vidám és önfeledt élményként maradtak meg bennünk. Süli tanár úrba többen beleszerelmesedtek, a magyar órákon Bajdik tanárnőtől és Jolika nénitől megtudhattuk, hogy mire is gondolt a költő… Személyes élmény: Jolika néni külön jutalmazta nekünk, hogy Oszi és Dezső folyamatosan ébren tartotta a tanárnő és az én, valamint padtársam, Nagy Zsuzsi figyelmét az állandó odafigyelésükkel. Ennek egyik jó módszere a hajunk húzgálása volt…Sajnos, Dezső már az égi magasságból tekint most le ránk….

S még egy személyes megjegyzést engedjetek meg nekem, drága barátaim!

Bár Adriennenek azt mondtam a kis bemutatkozó szövegemben, hogy büszkeség nincsen bennem, de egy pici azért mégis van: és pedig azért, mert a velünk szemben lévő Városi Sportcsarnok drága Édesapám nevét viseli, aki Magyarország első birkózó világbajnokságát nyerte hazánknak. Felejthetetlen élmény volt számomra két évvel ezelőtt a felújított csarnok átadó ünnepsége, amelyen személyesen is jelen voltam. Egyébként ott találkoztam Simonyi Péterrel is, s megörültünk egymásnak!

S most újra kanyarodjunk vissza tanárainkhoz.

Néhányan a szemöldökünket azért szedtük ki, mert Bajdik tanárnőhöz szerettünk volna hasonlítani.

Barotai tanár úr biológia óráit szerettük, főleg, hogy csak témazáró jegyért feleltetett egyesével, az utolsó padban. Ő volt az, aki személyre szólóan - érdeklődésünknek megfelelően - olyan olvasmányt is ajánlott, ami nem a szaktárgya volt. Nagyiday Adriennenek még most is ott van a könyvespolcán az a könyv, ami elindította őt egy érdekes, rejtett, történeti dolgokat kutató úton. Polgár Lajos tanár úrtól máig a fülünkbe cseng, amikor valakit rágózáson ért, hogy "mit keres a szádban az a műkanca cucli?" Giba tanár úr a fizika óráival…azt hiszem, nagyon emberséges volt velünk, mivel a fizika elég távol állt tőlünk… Egyszer Velkey Pál tanár úr helyettesítette őt, s Lányi Nórának ki kellett nyitnia az ajtót, s meg kellett volna mutatnia, hogy hol van az erőkar. Erre ő rámutatott a saját karjára…Az egész osztály harsány nevetésbe tört ki!!!!!.

A legfontosabb személyiség azonban - bár, lehet, hogy akkor talán nem is tudtuk igazán - Tűri tanár úr, az osztályfőnökünk volt. Igazi töri-föci ismeretterjesztő tanár volt, kirándulásainkon - mindig vitt kirándulni bennünket - találkozhattunk is azokkal a fogalmakkal, melyekről óráin tanultunk. Számtalan közös élményt köszönhetünk neki, többek között - sokunk első külföldi útját - a bulgáriai nyaralást. Az Aranyhomokon fürdőztünk nap mint nap, ellátogattunk Nesebárba és Várnába. Én személy szerint itt tapasztalhattam meg a tengeri betegség érzését, amely azért nem tartozott a felejthetetlen élmények közé…. De a leginkább megmaradó élmény az volt, amikor a kis faházakból, ahol laktunk, 4-5 lány kilógott éjjel a Kukeri Bárba táncolni. Másnapi kókadt arckifejezésünk feltűnhetett a tanár úrnak, és persze a dolog kitudódott. Utána szigorú tilalom lépett érvénybe, de mások a mi szobafogságunk alatt ugyanúgy kilógtak a nevezetes helyre, mert ránk vigyázva - rájuk nem gyanakodott az ofőnk…

Órai feletetések során mindenki emlékszik az 5-ös, 1-esekre… Egyszer, emlékszik vissza Zsuzsi, 6 kis jegyet kapott feleletére, egyes - ötös váltakozva egy feleletre… Vagy ofink szellemes mondásaira ki ne emlékezne? "Ez kérem egy csillámpala… vagy pedig a pillám csala." és hogy "tudod-e milyen színű a láma szeme? - Hát, a láma szeme láma szeme sötétkék…"

Egy feljegyzett aranyköpés: Kérdés: A dunaújvárosi papírgyár milyen nyersanyagra épül? Mila? Hát, szénára meg szalmára… Általános, önmegtartóztató vihogás követi… Hát, "kéremszépen, kéremszépen, kéremszépen" egy perc alatt öt "kéremszépen" hagyta el tanár úr száját…Vagy amikor jó tanulóként utolsó "mentsvárként" nekem szegezte a tananyag egyik furfangos kérdését:" Nos, Mariska??? A nehéz kérdésen kívül még jobban bosszantott a Mariska megszólítás, bár ez Tanár úrnál kedveskedésnek számított….

Megéltük az első valódi kudarcokat is, mondjuk matek órán, bár Böbe néni igyekezett segíteni, de ami nem ment, az nem ment, és megéltünk sikereket is, mint a tanulmányi versenyek. Többnyire jól éreztük magunkat a bőrünkben… A Gubody kertbe gyakorta kijártunk, sétálgattunk a rózsák között és nyiladozó szerelmünkkel arról beszélgettünk, hogy vajon Gorkij Anya c. regénye irányregény-e vagy sem?

Ha becsukjuk a szemünket, újra átérezzük ballagásunk estéjének-éjszakájának abszolút romantikus orgonaillatú idilli varázsát…Soha nem feledjük…

Szóval ilyenek voltunk… vadak és jók, s néha visszahúzódók ...

Ugye, Ti is így emlékeztek, drága osztálytársaim?

 A IV.c osztály tagjai 2025-ben

 A D osztályból Licsákné Varga Ilona emlékezik

A volt IV.d osztály

Koszorúzás és mécsesgyújtás a kopjafánál - Égerháziné Rózsavölgyi Lilla és Mezeiné Kónya Terézia

A négy osztály a gimnázium bejáratánál

Osztályfőnök: Bíró Károly, Dr. Bajdik Zoltánné

Aki fát ültet, az jövőt ültet!

Az 1979-ben végzett IV. B osztály 2024. október 20-án visszalátogatott iskolánkba, és nem érkeztek üres kézzel! A gimnázium kerítése mellett öt szép facsemetét ültettek el!

Nagyon szépen köszönjük ezt a nemes gesztust, és külön köszönjük az Öregdiák Egyesület egyik alapító tagjának, Magyar Gábornak a felajánlást!

Osztályfőnök: Mészáros Ágnes

60-ik születésnap

1981-ben érettségiztünk a Kossuth Gimnázium IV. d osztályban. Így - számunkra is hihetetlen módon - ebben a tanévben ünnepeljük 60-ik születésnapunkat. Összetartó, jó osztályközösség voltunk, ezért úgy gondoltuk, hogy ezt a különleges eseményt jó lenne együtt megünnepelni. Már hosszú ideje a kerek évfordulós osztálytalálkozókat kétnaposra szervezzük egy wellness programmal összekötve, ezért úgy gondoltuk, most sem elégszünk meg kevesebbel, sőt legyen inkább három nap. Természetesen az osztály legidősebb és legfiatalabb tagja között majdnem egy teljes év különbség van, kineveztünk tehát egy alkalmas hétvégét a közös születésnapra. A választás március 24-26-i dátumra és a monori Nyerges Hotelre esett, ami remek döntésnek bizonyult. A többség bejelentkezett három napra, néhányan csak a szombati közös vacsorára tudtak jönni. Összesen 22-en érettségiztünk, 17-en összejöttünk a vacsorára, ami ennyi év után nagyon szép létszám. Hárman igazoltan hiányoztak, sajnos közülük egy már véglegesen.

Kevés alvással, sok fürdőzéssel, szaunázással és masszással töltöttük az időt. Rengeteget beszélgettünk, és felidéztük gimnazistaként elkövetett csibészségeinket, amiken nagyokat nevettünk.

Hiába léptünk az emberi élet harmadik szakaszába - a fiatalság és középkor után a "csodálatosan nézel ki" korszakba - három napig kicsit újból gimnazistává váltunk. Annyira jól éreztük magunkat, hogy elhatároztuk, mostantól kezdve minden évben találkozunk.

Volter Etelka

A IV.B "Zrínyi Ilona osztály" osztályfőnöke Ócsai István tanár úr volt.